Balassa Imre-Gál György Sándor: Operák könyve

"Mozart 1781 júliusában kapta meg a Szöktetés a szerályból című dalmű szövegkönyvét. II. József császár egyenes kívánsága volt, hogy a regényes játékot a kor egyik legnagyobb zeneköltője, Wolfgang Amadeus Mozart zenésítse meg. Mozart szívesen látott a munkához. A librettóban új lehetőségeket talált: a szokványos olasz szövegkönyvekkel szemben, melyek csak lazán fűzték össze az egyes áriákat, duetteket, tercetteket, ez az új szövegkönyv igazi játékot, naiv, de életteljes színházat képviselt, írója, Gottlob Stephanie ugyanis nemcsak az olasz klasszikus mesterek példáját tartotta szem előtt, hanem az úgynevezett Singspieleket (daljátékokat) is, amelyek egyre jobban elterjedtek a német színpadokon, a népi játék hangvételét honosítva meg a dalszínházban.
Gottlob Stephanie nem írt ugyan olyan csiszolt verssorokat, mint az olasz librettó nagymestere, Metastasio; szóképei és hasonlatai sem olyan művésziek, mint az itáliai librettistáké — viszont a humor, a jól csattanó tréfa, a mozgalmas fordulatos játék hangján szólalt meg. Amazok melodrámákat írtak, amelyek egyetlen célt szolgáltak csupán: körítést adni az énekesek pompás produkciójához.
Az osztrák szövegíró azonban nem érte be ezzel a feladattal: ha áttetsző és naiv formában is, de pergő cselekményt varázsolt a színpadra, s ez a mese nemcsak szívhez szóló áriákra és közjátékokra nyújtott lehetőséget a zeneszerzőnek, hanem reális ábrázolásra is
A véletlen kedves játéka, hogy a Szöktetés a szerályból női főszereplőjét Constanzának hívják — ugyanúgy, mint Mozart szerelmét, későbbi feleségét. A zeneköltő tehát kissé a maga életét is rajzolta, mikor a Constanza szabadságáért, boldogságáért vívott küzdelmét jelenítette meg.
Az igazi „élő" Constanza körül ugyanis szintén háborúság dúlt. Constanza családja nem akart belenyugodni a házasságba: a vagyontalan, bizonytalan jövőjű Mozart nem látszott kívánatos férjnek. Leopold Mozart, a nagy zeneköltő apja ugyancsak ellenezte a házasságot. Az öreg zenemester, aki egész életét egy „tétre", Mozart diadalmas pályafutására tette fel, úgy vélekedett: a családalapítás Mozart karrierjének végét, s a mindennapi gondokban őrlődő, köznapi élet kezdetét jelenti.
A dalmű 1782 májusában készült el, s ugyanez év július 16-án mutatták be a Burg-színházban."