Banner Zoltán: Erdélyi magyar művészet a XX. században

"..aztán csak erőlködés, amely szolgálhat egyéni ambíciókat vagy partikuláris érdekeket, de nagy, imponáló, tanulságos gyűjtemény összehozására nem alkalmas, sőt gátolja azt. A legnagyobb erdélyi magyar gyűjtemény is ezért szegény művészi emlékekben máig is. Alig néhány másodrendű szobrocskája s kétszázat alig meghaladó különféle festménye van. Ezek elhelyezésére sincs alkalmas helye, mert az állam megfelelő Régiségtár építtetését, hol ezek az emlékek és tárgyak tűrhetőbb elhelyezést nyerhetnének, az ügy kárára évről évre halogatja. Pedig a művelődésnek abban a központjában, ahol annyi művelő intézmény központosul, ha nem volna is, teremteni kellene olyan gyűjteményt, mely a művészetek emlékeivel is tanítson és műveljen."
Mindazonáltal a kiállítások meghonosításában is Kolozsvár jár elöl jó példával, s a Műegylet első, 1840-ben rendezett pesti kiállítása után negyvenhárom évvel, 1883-ban végre Erdélyben is nyílik olyan csoportos „műkitétel", amelyen Munkácsy Mihály, Hollósy Simon, Vastagh György, Telepy Károly, Spányi Béla, Than Mór és mások mellett, a rendezőbizottság közbenjárására helyi művészek: Melka Vince, Sár* di István, Köváry Endre és a még csak tizenhat esztendős Vastagh Géza képei is szerepelhettek.
A közönséggel kiépítendő közvetlen kapcsolat megteremtésére persze történtek kísérletek korábban is: 1859-ben Simó Ferenc nyit iskolai rajzkiállítást a „Normál Rajzoda" növendékeinek munkáiból, 1882-ben pedig Pákey Lajos műépítész kezdeményezésére rendezőbizottság létesül egy helyi művészeti kiállítás nyitása céljából, megfelelő helyiség híján azonban a terv füstbe megy. Így hát az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kezdeményezése vidéki vándorkiállítások szervezésére éppen a legjobb időben találkozott a kolozsvári műpártoló értelmiség törekvéseivel. A szóban forgó anyag 1882. december 4-én került bemutatásra Székesfehérváron, majd Debrecenen át jutott Kolozsvárra, s később Nagyváradra. A negyven festő és egy szobrászművész közel kétszázötven alkotásához társították Sárdi, Melka és Köváry mintegy negyven festményét s a tulajdonképpen egyetlen kolozsvári születésű, de nemsokára távozó Vastagh Géza húsz állatképét. Az így feldúsított gyűjteményt 1883. február 9.-március 10. között a Katolikus Líceum (ma 3. számú Matematika-Fizika Líceum) dísztermében és a mellette fekvő rajzszertárban látogathatta meg az a kétezer érdeklődő, akiket az első erdélyi hivatalos képzőművészeti tárlatra odacsaltak a plakátok, az újságok és a katalógus.."