Bársony István: Magyar természeti és vadászati képek

"A bagolydomb tövében, a sűrű cserje között, vígan ugrándoznak a rigók. Csacsogva libbennek le a pázsitra s felcsipkednek onnan valami jó falatot; egy-egy meztelen csigát, amely az esőre bújt ki; vagy egy keservesen kapaszkodó hernyót, amely a fű közé pottyant a bokorról s most nem leli hazáját.
A csalitos szélén egy kis homokos tisztás van, oda röppennek le néha a rigók s csipegetik a szikkadt porondot. Egy sárgacsőrű vén feketerigó háromszor is körülröpködi a tisztást, amíg le mer rá ereszkedni. Akkor is kinyújtott nyakkal ügyel egy sötét borovicskabokor irányába, mintha valami veszedelemtől tartana onnan.
A tapasztalt vén rigó tudja, hogy mitől kell itt félni. Nincs ott egyéb, mint egy fekete lyuk, beásva a puha homok-földbe. De abban a lyukban a vörös hóhér lakik.
A vörös hóhér most nem lábatlaakodik idekint a szegény ostoba rigók közt. Meglehetősen lucskosan vetődött haza kora reggel s most odalent szárítgatja^magát, a nagy biztonságBan.
Furcsa világ van ott. Egy sötét kamara, amelyben a pokol bűze mételyezi meg a levegőt. Kacskaringós, keskeny út vezet le, s aztán fut a földalatti ösvény tovább belőle más irányban, más kijárat felé.
Mintha boszorkánykonyha kürtői volnának ezek az ösvények, úgy terjeng bennök a gonosz fajzat leheletétől megromlott levegő.
A belső kamarából még egy alagút nyílik valami félreeső üregbe, onnan szinte labirintoson ágazik el a titkos ösvény a legtitkosabb kijárat felé, amerre csak nagy szükségben oson el az idelent lakó rabló."