Bear Grylls: Istenek aranya

- Kitartás, Beck! - kiáltotta utána Ál bácsi, miközben kilökdösték az ajtón. A sok ülés után Beck majdnem elájult, ahogy a vér a lábaiba áramlott lüktető fejéből. A szemét takaró kendő félrecsúszott, és fénysugarakat látott a lába előtt - az árnyékok hosszúságából és a dzsungel illatából arra következtetett, hogy már este van. Férfiak kiáltoztak spanyolul, hallotta a köveken megcsikorduló szerszámok hangját és érezte a frissen kiásott föld szagát.
Kőlépcsőkön haladt felfelé. Amikor megcsúszott és elesett, durván talpra rántották. Aztán megállították, és valaki matatni kezdett a csuklóján: levették róla a bilincset. Zsibbadt ujjait mintha tűvel szurkálták volna, ahogy újra elindult bennük a vérkeringés.
A következő pillanatban lerántották a kötést a szeméről. Beck hunyorogva nézett körül. Minden irányból hegycsúcsokat látott. Már majdnem teljesen besötétedett, a vérvörös napkorong háromnegyede eltűnt a horizont mögött. Beck az egyik kör alakú teraszon állt, már a lépcsőn felfelé kapaszkodva is felfigyelt rájuk. Lába alatt a dzsungel lombjainak zöld szőnyege terült el. Fényszórók világították meg a talajt. Fémdetektorokkal és ásókkal felszerelt férfiak kutatták lázasan az aranyat. Beck szeme hirtelen megakadt valamin. Az egyik hatalmas szikla körvonalai kirajzolódtak a lenyugvó nap vörös szelete előtt. A szobor a terasz egyik oldalán állt a saját talapzatán. Azonnal felismerte az ismerős formát. Először Cartagenában találkozott vele, a karneváli tömeg éljenzése közepette, aztán a polgármester családi címerén, végül pedig Gonzalo aranyamulettjének képében.
Eszébe jutottak Mama Kojek szavai. Ez nem lehetett más, csak la rana, a kogi nép szent termékenység istennője. Kidülledő szeme fölött, a feje tetején pedig Ringó csücsült. - Buenos días, amigo. Beck megpördült. Ramirez leplezetlen undorral meredt rá."