Beke László: Műalkotások elemzése

"Az elmúlt negyedszázad folyamán mind jobban megélénkültek a kulturális kapcsolatok Magyarország és a külföld között, ez a magyarázat arra, hogy a legújabb nemzetközi irányzatokkal szembesülve ismételten felmerülnek az egyetemesség és a nemzeti identitástudat (kiélezve: a kozmopolitizmus és a provincializmus), a korszerűség és a hagyomány, vagy olykor a városi kultúra és a népi kultúra kérdései. A művészeti életben jelentkező szemléleti különbségeknek (néha éles vitáknak) gyakran az az oka, hogy a képzőművész nem szavakban fejti ki világszemléletét, így műveinek ideológiaiesztétikai tartalma sohasem fogalmazható meg egyértelműen. Arra kell törekednünk, hogy mindig a konkrét müvekben jelentkező minőség és eredetiség legyen a kiindulópontja esztétikai ítéleteinknek.
Ha visszagondolunk a magyar művészet már megismert korábbi periódusára, először azokat az alkotókat kell felidéznünk, akik a dogmatizmus évei után ismét folytathatták a 40-es évek végén félbeszakadt munkásságukat. Újra előtérbe került az Európai Iskola vagy a szentendreiek hagyománya, az absztrakt művészet, illetve a konstruktív és szürrealisztikus irányzatok kérdése. Továbbra is Szentendréhez kötődött például a mind konstruktívabbá váló Korniss Dezső, a vajdai szür-
realizmus folytatását vállaló Bálint Endre és a konstruktivizmust líraisággal lágyító Barcsay Jenő. Az olyan absztrakt festők, mint Gyarmathy Tihamér vagy Veszelszky Béla, sőt Kassák Lajos is, egyéni útjukon haladtak tovább. A kialakult hagyományhoz képest az első új hangot egy tehetséges fiatal grafikus, Kondor Béla ütötte meg az 50-es évek végén, aki kusza rézkarcaival, majd később festményeivel (és konok igazságkereső magatartásával) is a modern élet és a régi mítoszok látomásszerű szintetizálására törekedett. Kortársai közül többen (Csernus Tibor, Szabó Ákos és mások) „szürnaturalista" módon újították meg a látványfestészetet a 60-as évek elején, vagyis nem mondva le a felfokozott víziókról sem, nyersen naturalista effektusokat is kevertek képeikbe (pl. festékbe mártott rongy lenyomatai ruha jelzésére). Számos jelentős művésx indult ki a „szürnaturalisták" tapasztalataiból: Konkoly Gyula, Lakner László és a valamivel fiatalabb Méhes László a pop art, majd még újabb avantgardista irányzatok felé."