Bob Considine: Sokszoros élet

"Demokrata párti bíró elé állították, demokrata párti ügyész képviselte ellene a vádat, és a bronxi esküdtszék azt állapította meg, hogy bár a vádlott tisztességesen dolgozott, radikális; bolsevista, amolyan merénylő.
A védelem szánalmas volt. Védőit egy olyan ügyvéd barátja ajánlotta Július doktornak, aki egyszer börtönben is ült, mert értékei fondorlatos megmentésére tanította ki egy csődbe ment kliensét. A védők karikatúrái voltak a tisztességes ügyvédnek. Egyikük, eléggé tapintatlanul, sofőr vezette Rolls-Royce-on hajtatott a bronxi törvényszék kopott épülete elé, monoklit csippentett a szemébe, ehhez illő fölényességgel beszélt a demokrata párti bíróval és a gondosan kiválasztott, ellenséges érzületű esküdtszékkel. A másik ügyvéd iszákos volt.
Az esküdtszék bűnösnek mondta ki a doktort, az ítélet minimum háromévi börtön volt, a Sing-Singben. Armand dühöngött. Semmiféle jogi tapasztalata nem volt. Későbbi jogtanácsoshadának tanúsága szerint, ha az orvostudományról a jogtudományra kapcsol át, az USA második Brandeisa lehetett volna belőle.
Persze amikor az orvosi és sebészi fakultás fiatal hallgatójaként elhatározta, hogy a fellebbviteli bírósággal megváltoztattatja az apja ellen hozott ítéletet, mit sem tudott Brandeisról, a nagy jogászról. Meggyőződése szerint apját már első fokon tisztázhatták volna a vád alól, ha a monoklis meg az iszákos a megfelelő érveket hozza fel: a szerencsétlen hölgy lakásán ugyanis influenza elleni gyógyszereket találtak, és a hölgy nem az abortusz következtében halt meg, hanem influenzában. Armandot az a tény is felháborította, hogy a halott asszony férje, egy cári orosz, dühödt antibolsevista, megtagadta a tanúskodást, amellyel tisztázhatta volna Július doktort."