Bodnár Béla: A magyar földikutya szerepe a talaj lazításában és a talaj forgatásában

Így a földikutya ezen nagy kiterjedésű csatornahálózatával nagyban hozzájárul a talaj lazításához. A talaj szellőztetését azonban nem nagyon segíti elő, dacára annak, hogy egy 100 m.-es csatornahálózatban majdnem egy m3 levegő van – mert a csatornák fala erősen és vastagon tömködöttek lévén a levegőt és vizet csak nehezen bocsátják át. A földikutyának azonban földrajzi szempontból is sokkal nagyobb jelentőségű tevékenykedése a járatok „kitapasztalása”. A szabadban végzett megfigyeléseim alkalmával észrevettem, hogy a földikutya a csatornáit más területekről, főleg pedig mélyebb részekről származó sárgafölddel, agyaggal vékonyabb-vastagabb rétegekben kitapasztja. Ezt először 1924 őszén vettem észre, midőn Ivor Montagu úrral – aki a British Múzeumból jött hozzánk a földikutyákat tanulmányozni – ezen állatok csatornarendszerét kutattuk. Ugyanezt megfigyelte Vásárhelyi István is.) A földikutya csak az állandó járatait, a fészkét és kamaráit, főleg a téli nagy gyűjtéseknél, továbbá az ürülékgödrét tapasztja ki, míg az ideiglenes járatait nem. A tapasztás vastagsága változó, néhol alig lehet látni az agyag nyomait, másutt meg több cm is (ritkán!) átlag azonban 0,5 cm. Ez által a földikutya igen nagymértékben hozzájárul a talaj forgatásához, mert amint említettem már, a tapasztáshoz szükséges sárgaföldet néha bizony nagy mélységből kell felhoznia. A sarkalyi területeken, ahol az erre vonatkozó megfigyeléseimet is végeztem, az agyag olyan mélyen van, hogy az eke nem tudja felforgatni, sőt mély-szántással sem kerül felszínre, holott a mély-szántás már a földikutya járatait tönkre teszi. Ezen a helyen az agyag 50-80, sőt 130 cm mélyen található a laza fekete hordalékos talaj alatt.