Bogdán István: Mestere volt egykor...

"A kézművesmesterek őseink jó része a királyi erdőispánságok, várispánságok, magánbirtokok területén tevékenykedő szolgáló népek közül indult útnak.  A legfontosabb iparágak művelői már ott működtek közöttük: ács, csatár, vagyis fegyverkovács, esztergár, gölöncsér, vagyis fazekas, fonó, kádár, kovács, molnár, ötvös, szabó, szekérgyártó, szűcs, takács, tímár. A szolgáló népek rendszere a természeti gazdálkodás következményeként a fejedelmi korszakban alakult ki, és élt tovább a királyság első századaiban. A 13. század során azonban a gazdálkodási formaváltás következtében, a királyi javak eladományozása útján fokozatosan megszűnt. A szolgáló népek egy része beleolvadt a kialakuló jobbágyságba, más része viszont az ugyanakkor meginduló városfejlődés során viszonylagos szabadságot kapott, városi polgárrá vált. Számukat tetézte az idegenek, elsősorban a kézművesek betelepedése. A 14. század derekán, elsősorban a kereskedelem fellendülése következtében, kialakulnak a nagyobb városok, munkamegosztás jön létre a város és a falu között, s kialakul a rendszeresen piacra termelő kézművesipar. Budán az 1400-as évek elején 58, Sopronban valamivel később 52 iparág mestere dolgozott. A kisebb mezővásosokban azonban csak néhány, a létszükségleti cikkeket készítő, sokszor nem is egész évben művelő kézműves volt, az ún. parasztművesek, mivel többségük jobbágyrenden élt. Természetes, hogy nem náluk, hanem a rendszeresen művelő, a piacra termelő városi műveseknél fejlődik végleges formába az a vertikálisnak nevezhető szervezet, amelyik részben az ősi létfenntartó tevékenységből, részben a család-, s részben a kora feudális szervezetből származott."