Bokor Károly: A süllő horgászata

"Folyóink mellékágainak, holtágainak vizsgálatakor segítségünkre vannak a folyóvízi törvényszerűségek. Az ilyen vizek kanyarulatai még megfigyelhetőek. A mélyebb oldal esetleg akadókat rejthet, de egy kis árnyékot, takarást mindenképpen. Ez ugyanúgy a külső ívben található, többnyire a süllőkkel együtt. Szemben vele a laposokon burjánzik jobban a vízinövény, itt támad inkább az iszap, sekélyedik a meder. A vízbe süllyedt fák ez esetben is a legbiztosabb támpontjaink. A Balatonban jellegzetes tartózkodási helyük süllőinknek a sziklás medervonulatok. Az akár 1-2 méter szintkülönbségű helyek mellé húzódva nagyszerű rejtekhelyet találhatnak. Rendszeresen előfordulnak a meder kisebb törései, enyhe esései, mélyülései mentén is. Egy lépcsőnyi kis redő, törésvonal, tavi körülmények közt már kiváló búvóhely lehet Az utóbbi időben az iszapos, egyhangú mederben is fellelhetőek. Másutt már megfigyeltem, vélem itt is úgy történik rejtőzködésük, hogy testméretüknek megfelelő lyukakat, lavór- szerű bemélyedéseket tisztítanak maguknak. Ez már biztonságérzetet nyújthat számukra. A mólók, kikötők környékén a kősüllők szoktak csoportosulni. Kisebb-nagyobb, többnyire völgyzárógátas tavainkon is a rejtőzködés a fő szempont tartózkodási helyük megválasztásakor. Elárasztott patakmeder esetleg lecsonkolt kísérő fasorral, szegélybokrokkal biztos támpont. Ha köves, kemény talajú szakaszok előfordulnak a tóban, úgy ott is előszeretettel tanyáznak. Egy-egy elsüllyedt fatörzs vagy mesterséges akadó. pl. öreg csónak, egész süllőraj számára nyújthat otthont. Jobb híján sűrű hínárosok mellé, magasabb nádfalak árnyékába is behúzódhatnak. Ha a kisebb állóvíz eléggé partos, azaz hirtelen mélyül, sokszor szinte a part alatt, annak tövébe húzódva leskelődik. Persze az említett tartózkodási helyek csak akkor „tartanak'' süllőt, ha nem háborgatják, zaklatják. Az árnyék különösen a sekélyebb vizű süllótanyák esetében előnyös."