Bollinger-Erben-Grau-Heubl: Cserjék - Természetkalauz

Mi a cserje?

Egyetlen kertből sem hiányzanak, és középmagas termetükkel jó ismerőseink. Az a meghatározás azonban, hogy a bokor, vagyis a cserje „nagyobb, mint egy lágyszárú növény, de kisebb, mint egy fa, közel sem elegendő, hogy cserjéink sajátosságait és sokféleségüket méltóképpen kifejezze. A számunkra jellemzőnek tűnő cserjetulajdonság - a közepes méret - csupán egy csoportra jellemző, és sok esetben használhatatlan meghatározó bélyeg. A törpebenge, amely a hegyekben laposan kiterjesztett ágakkal és alig 1 cm magas gallyacskáival egy sziklatömbön kúszik, éppúgy cserje, mint az embermagasságú csigolyafűz a patakparton. Két lényeges ismertetőjegy köti össze ezt a külső megjelenésében oly igen különböző két növényt: a lágyszárú növényekkel ellentétben fás(odó) hajtást/sarjat hoznak, de a szintén fás törzsű fáktól a talajon elágazó, nem törzsre és koronára tagolódó megjelenésükkel (habitusukkal) különböznek. Mivel a fő hajtás már kevéssel a talaj felszíne felett több, közel egyenlően vastag törzsecskévé válik szét, a cserjék általában nem nőnek olyan magasra, mint a fa, amelynek többnyire egyetlen fő törzse van.
A fásodás a faanyagok: a ligninek beépülésén alapszik a sejtek cellulózfalába. A ligninek dúsan elágazó térbeli rácsot képeznek a fonal alakú cellulózmolekulák közötti szabad térben. Ezáltal egy olyan állomány keletkezik, amely szerkezetében és erősségében vetekszik a vasbetonnal, amennyiben a cellulózrostok a vaspálcáknak, a ligninek pedig a betonnak felelnek meg. A fásodott sejtfalak ezért nemcsak húzásállók, mint a tisztán cellulózfalak, hanem azon túl még nyomásra is szilárdak. Ennek a fokozott mechanikus megerősítésnek köszönhető, hogy a fás növények hihetetlen növekedési magasságot képesek elérni, mint pl. a kaliforniai mamutfenyők 100 m feletti magassága. A fásodott hajtások azonkívül még fagyállóbbak is, és jobban ellenállnak az állati rágásnak, mint a lágyszárúak."