Brantome: Kacér hölgyek

És az idegen országokból jött követek, megtérvén hazájukba, szívesebben emlegették a kedves Flóra páratlan szépségét, semmint a római köztársaság nagyságát; kiváltképpen nyájas hajlandóságát dicsérték, mely olyannyira idegen a hasonló rendű hölgyek természetétől; igaz, hogy ő, nemes származás lévén, fölötte állt a köznek. Amikor meghalt, akkora vagyon és gazdaság marad utána, hogy jószágának, bútorainak, ékszereinek árán újraépíttették a város falait, és ráadásul kifizették a köztársaság minden adósságát. Mindenét a római népre hagyta, ezért hálából fényes templomot emeltek a tiszteletére, és őróla nevezték el. Galba császár elsőnek ünnepelte a szerelmetes Flóra napját, minden elképzelhető bujaságot és pajzánkodást, undokságot és fajtalankodást megengedve a római férfiaknak és nőknek, hogy e napon ki-ki azt tehessen, amire kedve támad; ez okért a legszertelenebbül és szemérmetlenebbül paráználkodó némbereknek volt a legnagyobb becsületük és a legjobb hírük ezen a napon. Nincs az a fütyülős tánc (mór szolgálólányok és rabok ropják vasárnaponként mindenki gyönyörűségére a máltai piactereken), sem az a vad sarabande, mely felérne szilaj táncaikkal: hol kényesen illegetve magukat a lustán tekergődzve járták, hol zabolátlanul hányták-vetették a tagjaikat; aki a legszertelenebb és legszemérmetlenebb mozdulatokat eszeltek ki, az vitte el a pálmát; a rómaiak ugyanis úgy képzelték, hogy minél pajzánabb tánccal, minél ledérebb öltözékben lejt be egy nő az istennő templomába annál, nagyobb szerencsében, annál bőségesebb földi javakban lesz része, akárcsak hajdanába Flórának.