Claire Kenneth: Randevú Rómában

"Hédi tizenhat .éves volt, és formás fiatal testén csak néhány flitter és strucctoll díszelgett, geszté-nyebarna haját platinaszőkére festette a rendező utasítására. A következő műsorban, mikor a hawaii lányok csoportjában táncolt, feketére kellett festenie a haját.
Hogy hányszor változtatta a hajszínét, arra éppoly kevéssé emlékezett, mint a férfiakra, akik szinte esténként váltakoztak az életében...
Nem volt szerencséje, nem jutottak neki sem tékozló grófok, sem gazdag külföldiek. Vidéki disznókereskedők akadtak csak, akik alaposan megnézték a zsíros erszényüket, mielőtt adtak valamit. Vagy vékonypénzű fiatalemberek, akiknek éppen annyijuk volt, hogy kifizessék a cechet és a zenét.
Egyszer akadt egy rendező, aki bejuttatta az Operettszínházba. Először csak görl volt, de később kis szerepet is osztottak rá. Ez volt á legszebb időszak az életében. A neve rajta volt a színlapon, és az utcán, ha megállt egy hirdetési oszlop előtt, meghatva és megilletődve olvasta a saját nevét:
„Egy fürdővendég: Halmos Hédi."
- Színésznő leszek - határozta el akkor, és énekelni is tanult. Esténként hazarnehetett a színházból, nem kellett konzumálni, és reszketni a főpincértől, hogy nem bontat elég pezsgőt.
De ott volt a rendező, egy durva fráter, aki folyton féltékenykedett, és gyakran meg is verte. De tűrnie kellett, hiszen őneki köszönhetett mindent, a szíriházat, a szerepet."