Budapest, 1928. Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. 39 oldal, 12 szövegközti képpel illusztrálva, kiadói papírborítóban, jó állapotban.
Kiadó:
Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt.
Nyomda:
Szeged Városi Nyomda és Könyviadó Rt.
"A torony földszinti része valamikor teljesen zárt és minden nyílás nélküli volt,· legfeljebb egészen keskeny, nyíllövésre alkalmas hasadékok voltak a falában itt-ott elhelyezve. Még a torony belsejébe vezető ajtó sem a földszinten nyílott, hanem középkori szokás szeri1t1t minden bizonnyal a csatlakozó várfal tetejéről nyílt be oda. A XVIII. századból származó tervrajzokon látható ajtónyílást és a négy darab igen nagy-méretű ablakfélét (bizonyosan ágyúlőrések), természetesen, csak a puska-poros lőfegyverek alkalmazása idején vágták utólag a torony vastag falába. Boltozat helyett gerendás deszkamennyezettel volt ellátva a torony a felső lőréses mellvédfal padlómagasságában. Felül pedig természetesen kúpos cseréptetővel volt fedve. Az ezen tornyon kívül tárgyalt összes többi torony méret és szer-kezet tekintetében nem tért el lényegesen az általános formától. Csak az utolsónál, a délkeleti kerek saroktoronynál feltűnő az, hogy jóval nagyobb a többinél, s hogy a többi toronytól eltérően szokatlanul vastag fala volt. Mi lehetett ennek az oka? Véleményem szerint ennek az a magyarázata, hogy ez volt a középkori vár donjon-ja, magyarul öregtornya. A középkorban tudvalevőleg nem volt vár donjon nélkül, mint ahogy az újabb korban minden erődnek Citadellája volt. A donjon arra szolgált, hogy a védősereg maradéka, amely kénytelen volt fokozatosan feladni a vár egyes védőszakaszait, végszükség esetén az utolsó mentsvárba, az öregtoronyba menekülhessen. Ha az őrség itt sem tarthatta magát addig, amíg valahonnan kívülről segély vagy felmentés nem érkezett, elmenekült belőle titkon éjjeli időben, földalatti titkos utakon, vagy világos nappal merész kitöréssel igyekezett a körül zárásból menekülni. Talán nem szándék nélkül állították tehát a szegedi vár öregtornyát éppen a Tisza partjára, a vízen át könnyebb volt az éjszakai menekülés. A titkos földalatti folyosóról való emlék még ma is kísért még, a szegedi várból állítólag alagút vezetett a Tisza alatt egészen a szőregi apátság templomáig."