Cselőtei László: Kertészet

"Az áttelelő zöldségnövények egyik legfontosabb tulajdonsába a télállóság. Ezeket a zöldségféléket emiatt magtermesztés céljára is mindig ősszel vetjük, hogy a hideg szelektáló hatása télen érvényesülhessen.
A kétéves növények maghozóit ősszel, illetve tavasszal ültethetjük ki. A téli fagyot tűrő zöldségnövényeket (hagyma, petrezselyem) helyesebb ősszel ültetni, mert á begyökeresedés már akkor megindul, korán tavasszal folytatódik, így a növény nagyobb gyökérzetet fejleszt. Emiatt a tavaszi kiültetést is lehetőleg korán kell végezni.
A dugványok ősszel, de főként tavasszal „földből földbe" kerüljenek. A felszedést, illetve tavasszal a prizma megbontását követően tehát minél előbb ültetnünk kell. Különösen kedvezőtlen a napfény és a szél szárító hatása, mert emiatt lényegesen kevesebb dugvány hajt ki. A dugványokat úgy ültetjük, hogy szilárdan álljanak a talajban, és legalább 2-3 cm vastag földréteg legyen fölöttük. Ez valamelyest a nyúlrágás ellen is véd és akadályozza a dugvány fejének kiszáradását. A kiültetéskor vigyázni kell arra, hogy az esetleg már megindult hajtások ne törjenek le.
A dugványok kiültetéséhez az ilyen célra átalakított palántaültető gépet használjuk. A gép általában félautomata rendszerű, elvégzi a barázda nyitását és takarását, a dugványt pedig a gépen ülő dolgozók adagolj ák.
Főként az ősszel kiültethető, a hideget jobban tűrő kétéves zöldségnövények (pl. a petrezselyem, de megfelelő technológiával a sárgarépa) dugványa sokszor átültetés nélkül a termőhelyén marad és a következő évben ott hoz magot, így a nagyobb állománysűrűség és az átültetés elmaradása miatt életképesebb növényállomány következtében több termést kapunk. Természetesen ez az eljárás csak fajtaazonos, egyöntetű vetőmag használata esetén lehetséges, mert a dugványszelekció ilyenkor elmarad. Az ily módon előállított vetőmag kizárólag közvetlen fogyasztási célú zöldségnövény termelésére használható fel."