Cseres Tibor: Én, Kossuth Lajos

"A katonalak egy hosszúkás nagy négyszög, melynek vastag kőfalai ágyúgolyókkal is dacolhatnának, belseje, mint a török épületek legtöbbje, fából van. Cseréppel födött, négyemeletes belső téglányában egy gyalog ezred és két eskadron lovasság is elférne. Az épület belsejében az alsó és felső folyosó nagy üvegablakokkal van ellátva. A négy szögletben a négy tábornok, a homlok közepében pedig én kaptam szállást.
A termeket deszkafalakkal több szobára osztották és Szmyrnából hozatott öntöttvas kályhákkal látták el. Fában, szénben s török szolgákban bővelkedtünk.
Hiába azonban, hogy a város kapujánál a helytartó Szulejmán bej, nagy ünnepélyességgel fogadván Madzsar Padisahnak nevezett, s a szultán vendégének, helyzetem inkább a rabé volt, s díszőrségem az ajtó előtt rabőrizet maradt.
Kilovaglásainkon, ha nagy néha kedvünk és erőm gyűlt effélére, egész csapat török huszár kísért mindig.
Megismertem a város környékét, de tudtam, bármeddig is lakom, megszeretni nem fogom.
Kiutahia a tenger színén felül ötezer láb magasságban fekszik. (Brusszától az út folyvást emelkedett.) Légje tiszta és csak viharok idején mészporos, de tele zordon. Körülbelül Palermo égövében lévén, április végén még any-nyira hideg, hogy még fa sem zöldell. Légje is annyira éles, hogy az ember arca fáj tőle. Sok errefelé a golyvás, s a föld oly nyomorultul termő, hogy zöldségféle élelemhez roppant nehéz jutni. Szőlő, barack itt már nem terem. Gyümölcsei közül csak az apró szemű cseresznye érdemel említést. Mákonyi termesztenek bőven. Földedényt gö-löncséreik szépet készítenek, nagy kár, hogy a meleget nem állja. A szép mázas edény mihelyest forró vizet töltenek bele, széjjelomlik. Láttam."