Dan Brown: A Da Vinci-Kód

"Bezu Fache kapitány úgy mozgott, mint egy dühöngő bika, hátrafeszítette széles vállát, az állat pedig a mellkasára szorította. Olajtól csillogó haját hátrafésülte, ami kihangsúlyozta az előreugró szemöldökcsontok közé benőtt, V alakú hajsávot, amely úgy előzte meg a kapitány személyét, mint csatahajót az orra. Miközben vonult, sötét szemével szinte felperzselte maga előtt a földet, és olyan átható erő sugárzott belőle, ami kétséget sem hagyott afelől, hogy ez az ember semmiben sem ismer tréfát.
Langdon a kapitány mögött lépegetett a híres márványlépcsőn, amely az üvegpiramis alá süllyesztett átriumba vezetett. Útközben elhaladtak a nyomozóhivatal két, géppuskával felfegyverzett rendőre mellett. Egyértelmű volt az üzenet: ma este senki be nem léphet ide, és senki nem távozhat innen Fache kapitány jóváhagyása nélkül.
Egyre lejjebb ereszkedve a föld alá Langdonnak mind hevesebb remegőssel kellett megküzdenie. Fache jelenléte a legkevésbé sem volt rá megnyugtató hatással, a Louvre pedig már-már síri hangulatot árasztott ezen az órán. A lépcsőt, akár egy sötétbe borult mozitermet, a fokokba ágyazott, halvány irányfények világították meg. Langdon hallotta, hogyan verődik vissza odafont, az üvegről a lépteik zaja. Föltekintve látta, hogyan enyészik el az áttetsző tetőn kívül a szökőkutak, halványan megvilágított vízpárája.

— Tetszik? - kérdezte Fache, az üvegpiramis felé bökve széles állával.
Langdon felsóhajtott; túl fáradt volt ahhoz, hogy játszmákba bonyolódjon.
— Igen, fenséges ez a piramis. Fache felhorkant.
— Egy sebhely Párizs arcán.
Ezt megkaptam. Langdon érezte, hogy a házigazdája olyan ember, akinek nem könnyű a kedvére tenni. Az járt a fejében, vajon Fache tud-e arról, hogy a piramist, Mitterrand elnök kifejezett kívánságára, pontosan 666 üvegtáblából építették — különös kívánság, amelyet széltében-hosszában tárgyaltak az összeesküvés-elméletek kedvelői, arra hivatkozva, hogy a 666 a Sátán száma. ."