David Baldacci: A túlélő

"ROMANO már korábban elveszítette az MP-5-ösét, a távcsöves puskájával pedig nem sokra ment ilyen közelről. Előhúzta hát a 45-öseit, és, Web szokását követve, ezúttal maga is megdörzsölte az egyiket, hogy szerencséje legyen. Mert a vakmerősége ellenére be kellett látnia, hogy az egy a négy ellen nem túl jó arány. Lehet, hogy hármat ártalmatlanná tudna tenni, de akkor még mindig ott a negyedik, aki kicsinálhatja. És akkor nem esett szó az orvlövészről, aki eléggé ráijesztett. Mélyen lehajolva araszolni kezdett a medencét körülölelő bokrok mögött. Több lövés is eldördült, de ő egyszer sem lőtt vissza, mert a torko-lattüzekből pontosan látta, hol vannak az ellenfelei. Inkább lopakodott tovább és figyelt. Minden lövés helyét megjegyezte. A fickók amatőrök voltak, de Romano tudta, hogy néha az amatőröknek is lehet szerencséjük, főleg ha számban felülmúlják az ellenfelet. Leguggolt, és ekkor meglátta a medence mellett a fiút. Nem mozdult, és Romano már attól félt, hogy eltalálta egy eltévedt golyó. Aztán mégiscsak megemelte a fejét. Romano a szemére tolta az infravörös szemüveget, így már azt is láthatta, hogy miért nem mozdul. A lábán még mindig ott volt a szoros hurok. Romano továbbosont, növelve a távolságot közte és az ellenség között. Olyan távolságba akart kerülni tőlük, ahonnan biztonságosan használhatta a távcsöves puskát. Az éjjellátó szemüveg még mindig a szemén volt, így csak egy fejre volt szüksége, amelyet a megfelelő távolságból jó eséllyel célba vehetett. Ha háromra, vagy jó esetben egyre tudja csökkenteni az ellenfelek számát, akkor a pisztolyok veszik majd át a főszerepet. Úgy számított, hogy egyesével szépen elbánik a gazfickókkal, és ezzel az övé lesz a győzelem. Tankönyvi volt a terv. Figyelni a torkolattüzeket, és továbbmenni. A hátuk mögé kerülni, aztán a megfelelő pillanatban kiemelni közülük egyet vagy kettőt. Ettől talán megzavarodnak, és megadják magukat, vagy futásnak erednek, és ha belépnek a halálzónába, a távcsöves puskával lezárhatja az ügyet.
- Hé, Romano! - kiáltotta ekkor egy hang. - Gyere elő, de fegyvertelenül!
Romano nem válaszolt. Arra koncentrált, hogy pontosan lokalizálja a hangot, és aztán a lehető legrövidebb időn belül végleg elhallgattassa. A sejtései szerint attól a segédmunkástól származott, akit mindjárt az első napon sikerült legyűrnie, de ebben nem volt teljesen biztos."