Debrecen Sz. Kir. város és Hajdúvármegye

"Debrecenben az iparnak minden ága képviselve volt. Első helyet foglalta el a ruházati ipar, az ebben dolgozó mesterek száma kb. fele az összes iparosok számának. Különösen e korszak második felében virágzott az agyagipar és a debreceni agyagpipát Európának csaknem minden országában kedvelték. A helyi fogyasztásnál szélesebb körök szükségleteit elégítette ki a bognár-, kerékgyártó-, lakatos-, paplanos-, könyvkötő-és szappanosipar is. A bognárok tevékenységét elősegítette a szőlőtermelés elterjedése, a kerékgyártók munkájára nagy hatással volt, hogy a szállítás és a fuvarozás kizárólag szekéren folyt és Debrecen igen fontos útvonal mentén feküdt. A debreceni szappanosok készítményeit az egész országban dícsérték. Fehérségre, könnyűségre és keménységre vetekedtek a velencei szappannal. Megemlítjük, hogy ebben a korrban a legszebb, legfehérebb és legízletesebb  kenyeret a debreceni kenyérsütő asszonyok sütötték, akik foglalkozásukat háziiparként űzték. Fontos jövedelmi forrás volt a civiseknek a salétromtermelés. A debreceni salétrom aranyérmet nyert az 1846-i pesti kiállításon. Csak a délamerikai salétrom versenye tette tönkre a debreceni salétromipart a XIX. század közepén. Lassan fejlődött, de később igen megerősödött Debrecenben a tégla-és cserépipar. Évszázados tekintélyét ebben az időszakban is fenntartotta és növelte a városi nyomda. A város belső gazdasági erejét mutatja, hogy az ellenséges nyomás alatt is egyre erősödött az ipar és a kereskedelem. 1743-ban nyílt meg Debrecen hortobágyi malma és mint már említettük, 1843-ban alakult meg a gőzmalomtársaság, amely üzemét, az István gőzmalmot a XIX. század végéig olyan mértékben fejlesztette, hogy ekkor már 600 munkással dolgozott. A városi tanács mindent megtett az ipar és a kereskedelem fejlesztésére."