Dömötör Tekla: Magyar népszokások

"A népi jogszokások, társadalmi szokások kiterjedtek mindazokra a terüle-66 tekre, amelyeket az állami és egyházi törvények nem szabályoztak, és ezen túl a közösség erkölcsi felfogását is kifejezték. A családi jog elsősorban a házasodás és öröklés rendjét szabályozta, de kiterjedt a rokoni kapcsolatokra, a törvénytelen gyermekek jogi helyzetére is.
Jogszokások szabályozták az adás-vétel módját, és emberemlékezet óta hozzátartozott az áldomás is, mely egyike a régen ismert magyar szavaknak (1150: magnum aldamas fecerunt). Szokások szabályozták a falusi bíróválasztás formáit, a tűzrendészetet és általában a közösség minden ügyes-bajos dolgát; a közös legeltetést, pásztorfogadást, csőszfogadást, szőlőőrzést stb. Szokások szabályozták a kalákában végzett munkák rendjét is. - Szinte napjainkig fennmaradt a megcsapds szokása is. A határjelek kijelölésekor egy gyermeket a határdombra fektettek, s jól megcsapták, hogy később is gondoljon rá, és a határjelet ne felejtse el.
Meghatározott szokások vették körül a gazdasági élet, a munka minden részletét, így a házépítést is. A régi építőáldozat emléke úgy maradt fenn, hogy helyenként tojást kevernek a mészhabarcsba. Szerepen (Hajdú-Bihar m.) tanúja voltam, amikor az épülő ház alapzatába levelet helyeztek. Ez tartalmazta az építtető nevét, az építőmester nevét, az építés idejét, és pontosan felsorolta a költségeket.
Szokások szabályozták a családtagok jogait és kötelességét, az étkezés rendjét. A mátraalji palócok igen sokáig nagycsalád-szervezetben éltek; a had feje, a gazda volt a családfő, ő osztotta ki naponta a munkát, az ő kezében volt az egész család vagyona. Minden családtag feladatát a szokásjog szabályozta, mert csak a közös erőfeszítés biztosította a család fennmaradását.
Elsősorban az öröklés kérdése állt a jogszokások középpontjában. Régen a fiági öröklés volt szokásos, a lányok része kisebb értékű volt. A legfiatalabb fiúnak előjoga volt az apai házban maradni. Tárkány Szűcs Ernő egy sor XVIII. századi testamentumot adott közzé Hódmezővásárhelyről, amelyek rendkívül érdekes módon dokumentálják az öröklés módját."