Doromby József, Reé László (szerk.): A magyar gyalogság - A magyar gyalogos katona története

"Szabadságharcunk a magyar hadtörténelemnek ma is egyik legérdekesebb és legszebb fejezete. A magyarságnak tiszta nemzeti célokért vívott, heroikus küzdelme volt. Eseményei megszakítás nélkül, rakétaszerűen íveltek a magasba s mindvégig teljes idegfeszültségben tartották a magyar nép millióit. Emberei elszántak, áldozatkészek és hívők voltak. Nem rettentek vissza a feltornyosult nehézségektől. Még akkor sem, amikor előre látták a véget, a magyar tragédiát. Még a szabadságharc utolsó  napjaiban is elkeseredetten dőltek neki az áradatnak. Kuruc őseik lelke élt bennük. Lelkesedésük nyomában hatalmas erők keltek életre a magyar nemzet testéből. Szabadságharcunk a szomorú eredmény ellenére is az emberfeletti teljesítmények sorozatából állott. Mert van valami különösen csodálatos abban, hogy ez a maroknyi nép, a véle ezeréven át együttélt nemzettársai nagyrészétől is cserbenhagyva, a maga erejéből megverte Európa egyik leghatalmasabb, legjobban felszerelt és kiképzett hadseregét. Abban, hogy egy álló évig, a külvilágtól teljesen elzárva, csapást csapás után mért az osztrák hadakra és csak a végtelen kiterjedésű cári hatalom serege tudta térdrekényszeríteni. Kétségtelen. Szabadságharcunknak vannak árnyoldalai is. Ugyanúgy, mint minden küzdelemnek, amelyet a történelem során emberek vezettek és emberek vívtak. De a tények, a görcsös erővel kiharcolt sikerek a magyar nép bámulatos heroizmusa és nagy tettekre képes életereje mellett tanuskodnak. Ezt az életerejét elsősorban a magyar faj népközösségéből merítette. Szabadságharcunk nem csak nemzeti, hanem egyszersmind népi megmozdulás is volt. Tele szociális tartalommal s méhében a nagy tömegeket megmozdítani képes közösség eszméjét hordozta. A nemzeti tudat mellett ez a szociális tartalmú meggyőződés tüzesítette át a lelkeket és olvasztotta össze a magyar nemzet különböző rétegeit ellenállásra képes, hatalmas egységgé."