Dr. Harmat László: Köszméte

"A házikertekben korábban általánosan, az utóbbi időben csökkenő mértékben alkalmazott művelésmód. Kialakítása egyszerű, telepítése, felnevelése a legkevesebb befektetést, a legkevesebb gondosságot igényli. Nagy előnye, hogy a növény talajból előtörő tősar-jakból folyamatosan felújítható, a fertőzött részek lemetszésével és megsemmisítésével teljes pusztulása megelőzhető. Ez a tulajdonsága egyszerűsíti növényvédelmét, hiszen legrosszabb esetben az egész föld feletti rész lemetszése és elégetése útján az egészséges állapot -a környezetet szennyező vegyszerek használata nélkül - helyreállítható.
A köszméte a talaj közelében kialakuló melegebb légréteget nem vagy csak nehezen tudja elviselni. Ezzel együtt jár az is, hogy a bokor belsejében mindenkor párás, meleg a mikroklíma, amely a köszméte amerikai lisztharmata és sok más kórokozó számára kedvező; nagyon nehéz ellenük védekezni. A mérlegnek tehát két oldala van, dönteni csak a helyi igények, feltételek ismeretében érdemes. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy a szentendrei, a gyöngyösi termőtájak hanyatlása részben a növényvédelmi munkák körülményessége miatt, részben — és talán ez volt a meghatározóbb — a bokron elérhető sokkal alacsonyabb szedési teljesítmények nyomán következett be.
Van azonban a bokorművelésnek ezeken túl is néhány hátránya. A bokor természetesen ívelődő vesszői (a nagy termés terhe alatt) lehajlanak, elfekszenek a talajon, a gyümölcs szennyeződik, és a szedési időben gyakori esős időjárás a gyümölcs rothadásával sok kárt okoz. A lehajló vesszők körülményessé teszik a talajművelést és a gyomirtást, az ültetvény gyakran elgyomosodik. Ha mindezek ellenére gazdag a termés — mint már említettük —, a bokorban található sok fiatal vesszőn levő igen sok tüske miatt lassú és kellemetlen a szedés. Alacsony a szedési teljesítmény azért is, mert a bokrokon rendszerint apróbb a gyümölcs, mint a törzses fácskákon."