dr. Juhász Lajos: Madarak a Nagyerdőn

"Tollazata vörösesbarna és teljesen beleolvad az erdei avar színébe. A csőre hosszú, a szemei sötétek és nagyok. A szemek erősen kidüllednek a fej síkjából, kétoldalra irányulnak, ezért a madár látásában nincs holttér.
Hazánk erdeiben ritka fészkelő, de vonulása során tavasszal (március-április) és ősszel (szeptember-október) a nálunk fészkelő madarakon kívül a hazánktól északabbra költő szalonkák is átvonulnak. Kedvelik a ligetes, nyirkos, zárt erdőket, de a Debreceni Nagyerdőben is rendszeresen előfordul. Tavasszal az alkonyati és hajnali repüléskor (húzáskor) általában a rétek és nyiladékok felett figyelhetők meg. A nedvesebb középhegységi és egyes alföldi (pl. Szatmár-Bereg, Nyírség) erdők avarjára rakja a fészkét. A tojó 4 tojását 22-24 napi kotlással költi ki és a fiókák 15-20 napos korukra válnak röpképessé. A fiókák tipikus fészekhagyók. A tojó különös szokása, hogy amennyiben a fiókák körül zavarást észlel, ezek 5-6 napos koráig őket egyesével a lábaival hasához szorítja és akár néhány száz méterre is elviheti. A kifejlett madarak nappal az erdő alján pihennek, a táplálékot jelentő lárvák és talajban élő férgek után alkonyat után kutatnak. A táplálékot a talajban a csőrük végén lévő idegvégtestekkel érzékelik.
Vonuló madár, március és október között tartózkodik hazánkban. Néhányszor enyhe, hómentes teleken áttelel. A Nagyerdő tisztásai felett tavasszal rendszeresen megfigyelhetők nászrepülő példányok."