Dr. Juhász Miklós: Barangolások a soproni erdőkben

"Ez idő tájt mézillatukkal a hársak is magukra vonják figyelmünket. A Pinty-tető nyugati oldalának felső harmadában a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) spontán példányai egy hárs-kőris sziklaerdő kialakulatlan töredékét alkotják. A kislevelű hársban (Tilia cordata) Nagycenken gyönyörködhetünk. A Fertő már a nyár hevében izzik: déli partjának szikesein a szikőr (Champhorosma annua) kiaszott gyepe Arany János költői sorait, a napmelegtől égő kopár szik sarjáról és a tikkadt szöcskenyájakról eleveníti meg. Az ősz közeledtére kifakulnak és megkopaszodnak az erdő-mező színei. A cserjék tavasszal virágözönt árasztó bokrai beérlelik a termést. A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) hamvaslila, később piros, csontmagvú termése mellett a húsossom, a feketebogyójú fagyal (Lingustrum vulgare), a szotyós körtécskéivel megajándékozó barkócaberkenye (Sorbus torminalis), s a fényes-fekete termésű sziklai benge (Rhamnus saxatilis) - a lajtai flórajárás e jellemző faja, énekesmadarak és a gyűjtögető erdőjárók terített asztalává válnak. Az alpinisták "enzián"-ját a rojtos szirmú prémestárnicska (Gentianella ciliata) képviseli a tanösvény mentén és a Dudleszban, a Kőhida mögötti  lápréten pedig az osztrák tárnics (Gentianella austriaca) lila csokrai. Ezek, a kékeslila őszi gerebcsinnel (Aster amellus) és a sárga csillaggerebcsinnel (Aster linosyris) képezik a dombvidéki parkerdő nagy együttesének utolsó emlékezetes tagjait. Már kékesre csípi a kökény termését a dér, amikor a pannon rétekre rászitál az Alpok felől kerekedő első, s a Kecske-hegyről körbezáruló Fertő-panoráma rőt nádkoszorúja összeolvad a rozsdásodó erdő körvonalaival. A város másik oldalán a hegyvidék nehezebben adja meg magát, nyár végén még felveszi második ünneplő ruháját. Az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens = europaeum), a nyugat-dunántúli gyertyános-tölgyeseknek növényföldrajzilag oly fontos és igézetes lakója már megsejdít valamit a múló időből, jóllehet - Becht Rezső szavait idézve - "amikor ötágú koronáik, mint szelídvörös ampolnák bevilágítják az augusztusi erdők homályát" jelzik, hogy "elérte az erdő évi körforgásának csúcsát"."