Dr. Kováts Zsolt: Kutyaiskola

"Gyorsan valami „pótcselekvés" után néztek, hogy az inkriminált esetről eltereljék a figyelmet.
Magam klasszikus büntetésnek - belátom, konzervatív dolog -, a kézzel adott szabályos szégyenpofon híve vagyok. Ezért a delikvensnek - az alaki előírások szerint - elém ülve kell jelentkeznie. A fejét egyenesen kell tartania és várni a tenyerest, amit persze - a nagyobb „erkölcsi" hatás kedvéért - az ember nem kapkod el. Van időnk kivárni a helyzet pedagógiai súlyának elmélyülését. Közben a pislogás a kutya joga! Ezt az egyet szabad.
Az ilyen megszégyenítésre építő büntetés hatása minden másnál mélyebb nyomokat hagy a kutyában. A „bűn" súlyossága szerint az „atyai" pofont meg lehet toldani a lakásból ki- vagy helyreküldéssel.
Nagyon komolyan nyom a latban a „mosolyszünet". Az ember a szidás és a pofon után rövidebb-hosszabb ideig nem áll szóba a kutyával. Átnéz rajta, semmibe veszi. Az én kutyáim ezt bírták a legkevésbé elviselni. A megenyhülés legkisebb nyoma az arcon a bocsánatkérést célzó közeledési akciók sorozatát indítja el. A nyomasztó helyzetet én mindig külön jellel oldottam föl: „Jó kutya leszel?" Az öröm és az igyekezet a feloldás után nem ismert határokat.
Az ilyen „lelkileg" feszült büntetésszituáció hatása akkor eredményes igazán, ha - akár egy közönséges gyakorlat - mindig azonos mozzanatokból épül fel. Az ilyen módon büntetés alá helyezett kutya alig várja a stressz oldódását. Teljesen a kezünkbe kerül, mert azt rögzítjük benne: a rossz érzéstől való megszabadulás, az enyhülés kizárólag tőlünk, a mi megnyerésünktől függ.
A büntetésben - ann'ak hatékonyságát tekintve - az élettani fájdalomérzésé a legkisebb szerep. Persze van, amikor ez nem kerülhető el. A büntetés maximális eszköze a torquis, de vannak régi, vezetékes és modern, távkezeléssel működtethető, elektromos impulzussal „büntető" tanítási eszközök. Bizonyos viselkedésű kutyáknál bizonyos mozdulatok kiváltására (vagy inkább elfojtására, illetve megszakítására) használatos ingerkeltők ezek. Nem foglalkozunk velük részletesen, mert nem az amatőr, hanem inkább a profi kutyakiképzők kelléktárába tartoznak, megbízható használatuk nagy gyakorlatot és szakmai tudást igényel."