dr. Nagy Balázs (szerk.): Magyarország legszebb túraútvonalai

"Az Aggteleki-karszt a Gömör—Tornaikarsztvidék hazánkban húzódó része. Hosszan elnyúló mészkővidékét az országhatár osztja ketté, amelynek nagyobb, északi—nyugati szakasza ma a Szlovák-, a délkeleti része pedig az Aggteleki-karszt nevet viseli. (A karszttérség elnevezés onnan ered, hogy területének jelentős része a történelmi Gömör és Torna vármegyék térségében fekszik.)
Az Aggteleki-karszt fedetlen karsztos terepe - a Pelsőc-Aggtelek—Égerszög vonalig — mély bevágódású völgyeivel, bővizű, állandó karsztforrásaival, nagy kiterjedésű töbrös fennsíkjaival tipikus középhegységi karsztvidék képét mutatja. Legmagasabb pontja a Szelce-völgytől északra elnyúló Nagyoldal csúcsa, a 604 méter magas Fertős-tető.
A térség bővelkedik a felszíni karsztjelenségekben. Az egyik legfeltűnőbb alakzatcsoport a karr, amely a karsztfennsíkok lejtőin nagy kiterjedésű karr-mezőket, karrlejtőket alkot; ezeket a népnyelv ördögszántásnak nevezi. E felszíni karsztforma megjelenéseivel találkozhatunk az Alsó-hegy erdeiben, a Baradla-barlang aggteleki bejárata fölötti platón, illetve az Aggteleki-tó fölötti hegyoldalon is. A fennsíkok leggyakoribb karsztformái a töbrök, amelyek kialakulásuktól függően különböző kiterjedésű rendszereket hoznák létre. Ha völgyszerűen, sorban alakulnak ki, akkor töbörsorról, ha egy nagyobb völgyben egymás mellett oldódtak ki, akkor uvaláról beszélünk. E víznyelő funkciójú mélyedések jelentik a karsztokon a leglátványosabb összeköttetést a felszín és a mélyben rejtőző barlangok között. A mészkőterületre érkező víz apró repedéseken, vagy épp tágas nyelőn keresztül a mélybe jut, ahol oldott és erodált járatokon, barlangokon keresztül folytatja útját, mígnem ismét a felszínre bukkan karsztforrások alakjában.
Az Aggteleki-karszt leghíresebb karsztjelenségeit mégsem a felszínen, hanem a felszín alatt kell keresnünk. A terület méltán híres a világörökség részét is képező barlangjairól. E felszín alatti járatrendszerek kialakulásában az oldódás és a besodort hordalék mozgatásával végbemenő erózió játsszák a főszerepet. A mészkő repedésein keresztül beszivárgó, telítődött csapadékvízből a szabad levegőre érve kiválik a fölös mész, amely a barlangban lecsöppenő vagy a falain végigcsorgó víz.."