Budapest, 1987. Kossuth Kiadó, 112 oldal, kiadói papírborítóban, jó állapotban.
990 Ft
A galagonya (Crataegus oxyacantha L.)-virág és -levél a leggyakrabban alkalmazott és legjobb eredményt adó növényi szívszer. Az ókorban a galagonya hatását még nem ismerték. Az első erről szóló beszámoló Petrus de Quercetanustóí származik, 1305-ből. Köszvény ellen ajánlotta. A népi orvoslás szívpanaszok ellen is élt vele. A XIX. században angol és francia orvosok ellenőrző vizsgálatai ezt az alkalmazásmódot igazolták. A legutóbbi évtizedek rendszeres kutatásai kellettek ahhoz, hogy a galagonyát a legértékesebb szívre ható gyógynövénynek ismerjük el, mely erősíti és szabályozza a szívműködést, amellett teljesen ártalmatlan, így tartós kezelés végezhető vele.
Legfontosabb hatóanyagai a flavonoidok; kvercetint és rutint is tartalmaz. Ezek együttesen kedvezően befolyásolják a szívműködést és a vérkeringést. Három hatást különböztethetünk meg: a galagonya javítja a szív koszorúserekben a véráramlást, csökkenti vagy megszünteti a készséget az angina pectoris (szívérgörcs, szívnyomás)-rohamokra. Közvetlenül erősíti a szívizomsejteket, növeli a szívizom munkabírását, teljesítményét. Szünteti a szív ritmuszavarait, főként az extraszisztolékat, valamint a szapora szívverést. (Extraszisztolénak nevezzük azt a ritmuszavart, amikor két gyorsabban egymás után következő szívdobbanás után rövid szünet következik........A magasabb vérnyomást csökkenti, az alacsonyabbat emeli, de ez a tulajdonsága csak megfelelő teakeverékben érvényesül. Nyugtató (szedatív) hatása is van. Ennek fokozására macskagyökérrel, komlóval társítható.