Dr. Vecseklőy József: Ló és ember

"Lóról szóló könyv nem mellőzheti lótenyésztésünk örök dicsőségét: Kincsemet. Őt már nem Ló és Ember, hanem Nemzet és Ló viszonylatában tekintjük, hiszen pályafutása abban az időben valóban nemzeti ügy volt; és mai is az. Több könyv és sok tanulmány ismertette már Kincsem pályafutását, megírtak róla úgyszólván mindent. Mindent? - De hogyan. Mit tudunk és mit nem tudunk, illetve mit tudunk jól és mit tudunk nem jól Kincsemről? Ennek a kérdésnek az eldöntése céljából rövid visszapillantást vetünk a múltba, miként is  tárgyalta a csodakanca viselt dolgait a bel-és külföldi szakirodalom a lepergett évszázadban. Előrebocsájtjuk, hogy a lóversenykedvelőknek már az elemiben tanítják, hogy volt egyszer egy Kincsemünk, Blaskovich Ernő tenyésztette, az ő színeiben-fehér test, világoskék sapka-futott, ötvennégy versenyt nyert, köztük a Goodwood Cup-ot, háromszor a Baden-Badeni Nagydíjat, és sohasem verték meg. E tények ismeretében kezdjük tehát a történetet, éspedig a kezdet kezdetén, a születést megelőző, és a csikó létrejöveteléhez feltétlenül szükséges aktussal, a szülők egymásratalálásával, annál is inkább, mert már itt közbeszól a "dicső bizonytalanság". Idézünk a Bossányi-Havas Rezső és Markovits István szerkesztésében megjelent, s a legkiválóbb szakemberek által írt "Magyar lósport és lótenyésztés" című könyvből: Kincsem életét a nagy Véletlennek, a siker felülmúlhatatlan és megfoghatatlan tényezőjének köszönhette. Blaskovich Ernő... Waternymph nevű kancáját... elküldte a Kisbéri ménesbe (fedeztetésre) a nagy Buccaneerhez. A ménes parancsnoka-itt szerepel először a nagy Véletlen-tévedésből... Cambuscanhoz osztotta be Waternymphet."