Eötvös Károly munkái - Magyar alakok

Itt azonban nem volt maradása. Nem üldözték ugyan ama pár napig, mig otthon volt, de erős, hajthatatlan, konok lelke nem akarta, nem is tudta tűrni az osztrák zsarnokságot s azért családjával való értekezés után elhatározta, hogy önkéntesen számkivetésbe megy. A komáromi kapituláczió 2-ik pontja szerint útlevelet minden kapituláns kap külföldre, ki ez iránt 30 nap alatt jelentkezik. Simonyi jelentkezett, az útlevelet akadály nélkül megkapta s néhány száz forinttal külföldre ment s egyelőre Hamburgban telepedett meg. Itt és így kezdődik sokat hányatott életének második és leghosszabb korszaka. A huszonnyolc éves ifjú egy élet előtt áll, melyre nincs semmi előkészülete. Nincs vagyona, hiszen amennyit magával vihetett, alig elég egy évre. Nincs tanulmánya, hiszen Verbőczy jogászának vagy a magyar függetlenségi harc hevenyészett önkéntesének mi hasznát veheti a külföld? Nincs elegendő nyelvismerete, hiszen a francia és angol nyelvet kezdetlegesen és csak könyvből ismeri. S mégis ott hagyja az ősi hajlékot, a rokonokat és jóbarátokat, a kenyéradó hazaföldet, mert érző szíve nem tudja nézni nemzetének kínoztatását s kemény lelke nem tudja tűrni a zsarnoki kény paczkázásait. Csak erős, elszánt akarata s éles elméje volt meg az ifjúnak s ezzel kellett magának új sorsot alkotni, új életpályát teremteni. Hamburgban eleintén, mig pénzében tartott, kenyérpálya után nem nézett, hanem a nyugati nyelvekben gyakorlá magát s a kereskedelem és hajózás ismereteit törekedett elsajátítani. De olvasással s tudományos elmélkedéssel is sokat foglalkozott tanaihoz ekkor kezdett fordulni elkeseredett lelkülete. Szerencsére ennél nem gyökeresedett meg. Időközben levelezésbe lépett a magyar emigráczió külföldi s kivált Párisban telepedett tagjaival, kik közül itthon keveset ismert személyesen, miután ő az egész függetlenségi harc alatt, sőt ez előtti is, Pesten és Debrecenben ritkán fordult meg s az ifjabb irodalmi köröktől is távol állott.