Fekete István: Összegyűjtött versek

"Reggel négykor, csingilingi, szól a csengő kinn a pusztán. Forgolódom az ágyamban, mint a forgószél az utcán. Nincs irgalom hát e földön? Mégis, mégis fel kell kelni? Ja, a drága teheneknek máskülönben nem lesz enni.
Mellettem a juhász komám kínlódásom nézi kéjjel, Neki majd csak hatkor kell, hogy a birkák közt nézzen széjjel. Mosdóvizem a sarokban csábítóan csillan-villan, Mellette egy tojásszappan illatozik kábítóan.
Csizmám fogom, húzom-húzom, sehogy sem akar feljönni, Káromkodom, mérgelődöm: szeretnék már szúrni-ölni. Végre fenn van! Benne vagyok, mosdó mellett elsurranok, Három perc, és undorral, de tehénistállóban vagyok.
Bágyadt világ, álmos béres, büdös van ugyan, de meleg. Hogy tehenet teremtettél, hálát adok, Uram, Neked! ' Kicsit fázom, álmos vagyok, bután nézek, mint egy varjú. Isten látja lelkem, de most félórára lennék borjú!
Hercegi hely puha szalmán, s nem lenne most arra gondom, Hogy a kétszáz tehén nevét, ha kérdezik, honnan mondom. Fütyölgetek, dúdoIgatok, várom, hogy jöjjön a reggel. Az nem jön, de jön helyette három praxi „fényes" kedvvel."