Földi Pál: Az igazi Zsukov

"Az eredmény, a Szovjetunió egy újabb ellenséges országgal került szembe, határán a front, amelyet a háború alatt meg kell majd, hogy védelmezzen, majdnem 800 kilométerrel hosszabb lett, és Hitler egy pótlólagos hídfőhöz jutott a Szovjetunió elleni támadás során. Ezenkívül szert tett egy olyan szövetségesre, amely olajforrásokkal is rendelkezett, ami nélkül nem folytathatta volna a háborút. Ezzel az erőszakos lépéssel Sztálin felriasztotta Hitlert, hiszen az új szovjet hódítás közvetlen fenyegetést jelentett nemcsak a román nyersanyagforrásokra, hanem a Harmadik Birodalomra nézve is. Ez a fenyegetés késztette Hitlert arra, hogy félbeszakítsa az Anglia elleni invázió előkészületeit, és csapatait gyorsított tempóban dobja át a német-szovjet határra. A két román nyelvű terület bekebelezésével Sztálin öngyilkos politikát folytatott, erre nincs semmi ésszerű magyarázat.
De mi volt ebben a felelőssége Zsukovnak?
Ebben az időben a német hadvezetőség Franciaország leverése után Anglia inváziójára fordította figyelmét. Teljes erővel folytak a „Seelöwe" előkészületei, a Luftwaffe már-már kivívta az átkeléshez szükséges légi fölényt Dél-Anglia felett. De Hitler felismerte a veszélyt, amit ez a szovjet hódítás jelentett a hátában.
így aztán, amikor Zsukov Kissinyov utcáin parádézott, a német páncélosok már a szovjet határ felé gördültek, és Paulus tábornok végső formájába öntötte azt a nagyszabású hadműveleti tervet, amely a „Barbarossa" fedőnevet kapta.
Az elkövetkezendő napokban a szovjet Déli Front előtt három lehetőség állott. Két helyes és egy végzetes. Az első helyes döntés az lett volna, ha a Déli Front csapatai nem állnak meg, hanem megtámadják Romániát, és előnyomulnak Ploiestiig."