Franz Werfel: Verdi-Az opera regénye

"Betteloni , a nagy szájhős, tréfafaragó és hazudozó, hétköznapokon holmi cigánynak festett, akihez a falusi nyárspolgár nem sok bizalommal volt, de vasárnaponként tekintélyesen jól öltözött művésszé alakult. Az egyik falusi zenekarban (banda di campagna), mely a régi Olaszország áldása volt. Ő fújta lelkesen a harsonát. Miután én ezekben a „filharmonikus társaságokban” már akkor előadattam első indulóimat, megnyertem ennek az orvosságkotyvasztónak és muzsikusnak a rokonszenvét. Ha hozzánk jött, mindig megkérte apámat, hogy elkísérhessen körutain és igy néha fél, néha egész nap szabadságot kaptam. Ezek valóságos ünnepnapok voltak számomra, ha szamaras kordén ülve, vagy mellette ballagva, bejárhattam a környékbeli falvakat. Betteloni a főtéren maga köré gyűjtötte az embereket s tudós, színész, politikus, hadász, újságíró, propagandista, utánzóművész, időjós és gúnyolódó szónok volt egy személyben. Aztán a hozzátartozók a házakba vezették a betegekhez. Halálosan komoly, hivatalos arccal, a komikusok szarukeretes pápaszemével orrán, lépdelt s nekem úgy intett, hogy kövessem, mintha bérében álló famulusa lennék. Egy ízben egy házhoz értünk, ahol megparancsolta, hogy a pitvarban várják és társam szemmel a szamaras kordét. Mielőtt azonban eltűnt volna a szoba ajtajában, egy asszonyi hang oly rettenetesen természetellenes visítása reszkettette meg a levegőt, hogy úgy elállt a szívem verése, mint később soha többé az életemben. Ezek a visítások egyre sűrűbben és erősebben hangzottak, üvöltő fájdalmi szólammá dagadtak, midőn a kuruzsló odabenn munkához látott. Ma sem tudom még, hogyan éltem túl az az órát és hogyan tudtam elviselni az a fájdalomtól tépett emberi hangot, mely nem rekedt be és fáradt el. Kis kölyök létemre, sírtam, könyörögtem, imádkoztam, fogadalmat tettem, csakhogy Isten megkönyörüljön és véget vessen ennek a szenvedésnek. Nem tudom, hogy hogyan lett vége a dolognak, egészen kábult, verejtékező és kimerült voltam, midőn Betteloni elvezetett és a legközelebbi kútnál kezet mosott."