Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

+Az érsek megbotránkozott rajta, hogy egy művelt és harcos katolikus szentnek mer tekinteni egy öngyilkost, de a negatívok megőrzésével egyetértett. A polgármester afelől érdeklődött, hogy kitől kell megvásárolni őket. Urbino doktor nyelvét úgy égette a titok, mintha parazsat tettek volna rá, de nagy nehezen kibírta, és nem árulta el a rejtett örökösnő nevét. Azt mondta: „Majd én elintézem." És most, hogy lojális volt azzal a nővel, akit öt órával korábban még megvetett, helyreállt a lelki egyensúlya. Fermina Daza észrevette ezt, és halkan unszolni kezdte: ígérje meg, hogy elmegy a temetésre. Hát persze,hogy elmegy, mondta ő megkönnyebbülten, mért ne menne el.
A beszédek rövidek voltak, és egyszerűek. A rezesbanda rázendített valami népi muzsikára, ami nem volt benne a műsorban, és a vendégek a teraszokon sétálgattak, várva, hogy Don Sancho Fogadójának emberei felszárítsák az utolsó tócsákat is az udvaron, és aztán kezdődjön a tánc, ha valaki rászánja magát. A nappaliban csak a főasztalnál ülő társaság maradt benn, és Urbino doktort ünnepelték, aki az utolsó pohárköszöntőnél egy hajtásra kiivott egy fél pohár brandyt. Senki se látta még, hogy Így a fenekére nézett volna a pohárnak, az ebéd során is csak egy pohár nemes bort ivott meg az egyik különleges fogáshoz, de ezen a délutánon a szíve erősen kívánkozott egy kis brandy után, és ez a gyengeség most még haszonnal is járt: végre újra, annyi sok év után, énekelni támadt kedve. És énekelt is volna biztosan, hiszen az ifjú csellista még buzdította is, mondván, hogy majd kíséri őt a hangszerén, ha az udvar sártengerén át hirtelen be nem robog egy új típusú automobil, befröcskölve a zenészeket és kacsahangú dudájával izgalomba hozva a baromfiudvar kacsáit, míg oda nem ért a ház ajtaja elé. Marco Aurelio Urbino Daza doktor és felesége szállt ki belőle, pukkadozva a nevetéstől, mindkét kezükben egy-egy csipkés szalvétával; letakart tálca. A pótüléseken, sőt az autónak még a sofőrülés melletti padlóján is ugyanilyen tálcák hevertek. A megkésett desszert volt."