Germanus Gyula: Allah akbar!

"Szájib történeti röpiratokat adott ki, amelyek a szultán zsarnoki uralmát ostorozták, és útmutatást nyújtottak a jövőre. Egyik ilyen röpiratot már Budapesten olvastam, akkor még szótár segítségével küzdve a nehezebb mondatokkal. Ennek címe Rehnümái Inkiláb (Útmutató a forradalomban) volt. Le is fordítottam és naplómba beírtam. Párizsban Ahmed Riza hetilapot adott ki, amelynek címe Sura-i~Ümmet (Nemzeti Tanács) volt, és a Korán egyik sorára hivatkozva parlamentáris kormányzatot követelt. Egyik-másik hetilap, a Mesveret (Tanács) és több kisebb-nagyobb, hasonló szellemű röpirat állandóan érkezett Várnbéry Ármin címére, Pestre, számos könyv tiszteletpéldányával, Ami nem érdekelte a professzort, azt egy fürdőkádba dobta az én számomra, és én ebből halásztam ki a nekem tetsző lapokat, könyveket. Vámbéry akaratán kívül ily módon avatott be az ifjútörökök irodalmába. Ez az irodalom forradalmi volt, és nekem, tizennyolc éves ifjúnak természetesen szerfelett tetszett. Lelkesedtem érte. Ahogy nyelvi nehézségeimet fokozatosan legyőztem, szinte hivatásomnak tartottam, hogy - ha már nem lehettem vörössipkás honvéd a magyar szabadságharcban - most török testvéreim felszabadításáért kell harcolnom.
A török művelt körök nyelve annyira telítve van arab és perzsa szavakkal, hogy a köznép egyáltalán nem érti. így kettévált az uralkodó osztály és a dolgozó nép, amelytől a tanulást is megtagadták. A mecsetiskolába tóduló paraszt származású fiatalság bemagolta a vallási tankönyvek arab szövegeit, fehér turbánt viselt, szófia (diák), később hodzsa (tanító úr) lett, s megtagadta származását és osztályát. Az iszlámban nincsen hivatásos papság, a tanultak azonban vallásjogi tudásuk révén éppen olyan klerikális szellemet honosítottak meg Keleten, mint némely katolikus szerv Nyugaton."