Giovanni Papini: Krisztus története

Jézus, Mózes folytatója s egyúttal az Antimózes, megteszi visszafelé az első Megváltó útját. A Héberek, kegyetlenük elnyomott, keservesen tartott, meggyötört rabszolgák, az Egyiptomiak zsarnoksága alatt nyögtek. Madian Pásztora Izrael Pásztorává lett és a pusztán át vezette keménynyakú népét a Jordán és a csodálatos szőlőhegyek vidékére. Jézus népe Ábrahámmal indult el Chaldeából s Józseffel érkezett meg Egyiptomba; Mózes visszahozta Egyiptomból Kananeába; most, a Megváltók legnagyobbika, a veszedelem elől visszatért annak a folyamnak a partjaira, ahol az első üdvözítő megmenekült a vízből s megmentette testvéreit. Egyiptom, az Első Korszakok minden aljasságának és nagyszerűségének televény földje, Afrika Indiája, ahol a történelem hullámai összetorlódnak s szétporlanak - Pompeius és Antonius az ő tengere partjain végezték be, alig néhány éve, a hatalomról szőtt álmukat s az életüket - ez a csodálatos, vízből támadt, naptól égetett, mindenféle népek patakzó vérével áztatott, annyi állatformájú istentől lakott ország, ez az abszurd és természetfeletti ország, az ellentét elvénél fogva, ez lett a szökevénynek eleve rendelt menedékhelye. Egyiptom gazdagsága a sár volt, a kövér iszap, amelyet a Nílus a csúszó-mászókkal együtt évente rázúdított a sivatagra; Egyiptom vezető gondolata a halál volt; Egyiptom kövér népe nem akarta a halált, tagadta a halált; azt hitte, hogy erőt vesz a halálon az anyag utánzásával, a bebalzsamozással, az élő test vonásainak hasonlóságával, amint a szobrászai kivésték. A gazdag és kövér Egyiptomi, az iszap gyermeke, a Bika és a Pávián imádója, nem akart meghalni.