Guy Breton: Szerelem a guillotine árnyékában

Orléans hercege azonnal megtette a szükséges lépéseket. Hallgassuk, mit ír erről Monjoie: „Fülöp herceg azt akarta, hogy a fővárosban kirobbanó események még aznap megismétlődjenek egész Franciaországban, ezért gondoskodott róla, hogy hűséges hírvivői még idejében értesítsék a vidéki összeesküvőket a Párizsban eltervezett mozgolódásokról és az események időpontjáról. Magában Párizsban meglehetősen egyéni és ötletes stratégiát dolgozott ki arra, hogy megadja a jelet egy lázadásra. Az ormótlan épület köré, amelyet még ma is láthatunk kastélya parkjában, bizonyos távolságra egymástól szökőkutakat telepített. A népuszító fővezéreknek, akik egyenesen tőle kapták a parancsokat, a szökőkutak játékára kellett figyelniük. Ha csak egyetlen szökőkút lövell vizet, akkor a többi közötti elhelyezkedéséből megtudhatták, Párizs melyik negyedében kell lázadást szítaniuk. Ha az egyik oldalon az összes szökőkút működésbelépett, akkor Párizs déli vagy északi felében kellett munkához látniuk, ám ha valamennyi szökőkút vizet kezdett lövelleni, akkor egész Párizst fel kellett lázítaniuk. Ezzel az eszközzel Fülöp herceg egy kacsintással kiadhatta a parancsait; szinte még abban az órában végrehajtották, amelyet kijelölt; nem kellett közvetlenül kapcsolatot tartania az alárendeltjeivel, s elkerülte az írásbeli érintkezésből fakadó veszélyeket. Ezenközben Fülöp herceg továbbra is azon volt, hogy minden eszközzel befeketítse Mária Antóniát. Lefizette az újságírókat, hogy mindennap közöljenek gúnydalokat, pamfleteket és trágár gúnyiratokat a szerencsétlen királynéról. A mocskolódó írások meg is hozták a gyümölcsüket, és Párizs lakói rászoktak, hogy újabb és újabb történetekkel járuljanak hozzá a legendához.