Haller János: Hármas história - 1866

"Alig hihetné az ember, a vitézségben minő tudósok, szerencsések és hatalmasok voltak. Ennek az országnak ellenében a tengerek között volt egy igen nagy sziget, melyben csak férfiak laktak, úgymint azon vitézlő asszonyoknak férjei, évenkint egyszer hajókon általmentek az amazonok abba a szigetbe és három hónapig mulatnak ott férjeikkel együtt, Szt.-György, Pünkösd és Szt.-Iván havában. Mely idő alatt érdekes-állapotot nyervén, ennekutánna visszamennek saját hazájokba, ha valakinek közülök fiúgyermeke lett, mihelyt az emlőtől elválasztották, mindjárt általküldötték a szigetbe a férjfiak közé és azok nevelték fel. Ha pedig leány-gyermekek lett, azt saját gondviselésekben hagyták az amazonok és azt vitézi állapotra szoktatták, jobb felől levő emlőjét elmetélték, hogy a kéz íjaknak forgatásában alkalmasabbak legyenek. Ennek az országnak azon időben egy jeles vitéz szűz Penthésiléa nevű volt a királynéja és egyszersmind azon asszonyoknak, kik amazonoknak mondatnak, vezér kapitánya. Ez annakelőtte már jó idővel ismerőse volt Hektornak, kit igen szeretett az ő jámborságáért és vitézségéért, midőn pedig megértette, hogy valamennyi görög király felindult Priámus királyra, és a nagy Trója városát megszállottak volna, a Hektor barátságáért ő is fegyverbe készül és az egész országból ezer leányt válogat ki, legvitézebbeket és legerősebbeket és azokkal indult el Priámus segítségére és szép rendezett seregben vevén vitézeit, béinegyen Trója városába, a ki mindaddig semmit nem értett volt a Hektor haláláról. A mit midőn bizonyosan meghallott, egy ideig nagyon szomorú volt, minekuíánna siralmas napjait pedig eltöltötte, fölmé-gyen a fényes Hiúmba és kéri Priámus királyt, hogy nyitássá meg a városnak egyik kapuját, hadd mehessen ki a maga seregével; mert oda nem vendégségbe ment, hanem szolgálatra, minek látható jelét is akarja hagyni és megakarja próbálni, hogy a Hektor haláláért minő..."