Havas Henrik: Szeretők

"Telt-múlt az idő, a fiatal rocksztárból középkorú emher lett, de megmaradt olyannak, mint az elején. Helyes, okos, jólelkű, jó szándékú, csupaszív embernek, akire mindig lehet számítani.
Volt pár éve egy betegségem, amikor mindenki azt mondta, majd meglátom, ezen dől el a kapcsolatunk, ekkor jövök rá, hogy butaságot csináltam, magamra fogok maradni. Nem így történt. Végig mellettem volt, ő rángatott ki a betegségből. Ha nincs velem, akkor biztosan elvisz az a rosszindulatú daganat, amiben szenvedtem. Többet sírt, mint evett akkor, végigzokogta az egész korszakot. Mesélték, berontott a főorvoshoz, hogy mondják meg, hol kell gyógykezelni, eladja a lakását, mindent értékesít, ha erre van szükség. Én pedig meggyógyultam. Gyerekem azonban nem lehet többé.
Bár erre inkább korábban kellett volna gondolnom, akkor, amikor teherbe estem tőle. Nem is egyszer. Az első még nagyon korán jött, egy évvel a megismerkedésünk után, a második rá két évre. Vitáztunk, ő mindenáron meg akarta tartani, én viszont nem. Otthon laktam még, és nem is gondoltam, hogy ilyen hosszú ideig fog tartani a kapcsolatunk. Nem mertem vállalni. A harmadiknál már nagyon komoly vitáink voltak, de én győztem. Utólag kicsit bánom, ha elgondolom, már milyen nagy lenne... '85-ben volt az utolsó... De most már úgyis késő. Azt mondtam az előbb, biztos vagyok abban, hogy nem csalt meg. Azt azért el kell árulnom, hogy két évvel ezelőtt volt egy lány, aki szerelmes lett belé. SMS-eket találtam a mobilján eltévé. Soha nem kutattam utána, tényleg vakon hittem neki, de mivel együtt dolgoztunk, gyakran kellett felvennem."