Méliusz Antikvárium Antik könyvek, használt könyvek, régikönyvek

Ilosvay Ferenc: Jó vadászatot - 1943. Védőborítóval!

Budapest, 1943. Dr. Vajna és Bokor, 260 oldal, Ilosvay Gusztáv eredeti felvételeivel illusztrálva. Kiadó félvászon kötéseben, eredeti papírborítóban, jó állapotban.

Kiadó:
Dr. Vajna és Bokor
Kiadás éve:
1943
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Betnár Béla "Grafika" nyomda
Kötés típus:
félvászon
Terjedelem:
260
Nyelv:
magyar
Méret:
15x20.5cm
Állapot:
Súly:
458 g


"Mindenki elkezdi valahogy. Értem rajta a vadászembert. Ki előbb, ki később, de mindenképpen már pendelyes korában. Aki kamaszkor után ismerkedik a Természettel, akkor fogja kezébe az első puskát, természetbúvár lehet, de vadász - erős szó, de igaz - nem lesz soha. Szinte mondhatnám, együtt kell ismerkedni a betűvel és a vaddal. Amikor először húzza lábára a kölyök a kiscsizmát, először adják hátára a kistáskát, benne az első ABC-s könyvvel, akkor már délutánonkint, ha az iskolából hazakocogott, bátran járhat apjával őszi nyúlászásra. Nem puskával persze, csak úgy apró bottal, amit egy-egy felpattanó nyúlra rá-rá fog, tekergő fantáziájával puskának képzeli és hangos "bumm-bumm" kiáltásokkal rádupláz az iszkoló fülesre. Nagy öröm az aztán, ha apja hengergősre lövi nyúlapót. Olyan boldogan rohan oda a heverő állathoz, mintha az ő zsákmánya lenne. Nem egyszer még a kutyát is terrorizálja, ha az kötelességét teljesítendő, apportírozni akarja a zsákmányt. Kerek, ragyogó képpel cipeli aztán, ha kell órákhosszat a véres nyulat, közben, hogy teljes legyen öröme, meg-megszagolgatja a kilőtt patronüvelyt. Mennyei illat az a vadászfiókának. Igy kell kezdeni. Igy kezdtem én is. Ha Anyám, csöndes, korholó szóval, figyelmeztette Apámat: " Ugyan lelkem, mire való ilyen csepp gyereket magával vinni?" - mindig így felelt: - Had szokjék hozzá. Nem jány ez. Amig velem jár, baja nem történhet, ha meg majd egyedül megy, tudja mit kell tennie. Úgy is szoktatott. Balvállán ott függött az öreg Lancaster, jobbzsebében (hej anyám de sokszor bosszankodott miatta) pedig tíz patron. Övet, táskát soha nem hordott, mint mondotta, "az csak arra jó, hogy hibázzék az ember." Csak téli körvadászatokon, meg vendégjárás idején hordatta maga után, valamelyik hajtóval táskáját. Tíz patronnál többet soha nem vittünk, még akkor sem, ha vadbő esztendő volt.  - Minek az - mondta csöndesen - nekünk elég nyolc-tíz fogoly, vagy négy-öt ruca, a többi pedig, ha még futja, elég ajándéknak. Nem ember az aki tömegre megy."


Bodnár-Ember-Szilágyi-Tátrai: A budapesti Szépművészeti Múzeum

Julia Sand: A gránátköves karácsonyfadísz

David Weiss:Meztelenül jöttem-Rodin életregénye

Arany János: Toldi-Toldi szerelme-Toldi estéje

Dr. Beke János: Műszaki hőtan mérnököknek

Nemere István: A világháborúk kora

Kovách Sándor-Várszegi József: A ponty horgászata (Horgászhalaink II.)

Reader's Digest: Varázslatos Föld körüli utazás

Eckhardt Sándor: Francia-Magyar szótára

Howard Carter - A. C. Mace: Tut-Ankh-Amen sírja

Kenneth Clark: Az akt

Jaroslav Hasek: Svejk - Egy derék katona kalandjai a világháborúban I-II.

Robert Graves: Claudius, az Isten

Grandpierre K. Endre: Aranykincsek hulltak a Hargitára

Leventhal, Yitta Halberstam: Felejthetetlen csodák

Mikszáth Kálmán: Mikor a mécses már csak pislog

Tőzsér János: Szerelmünk Görögország-Képek, emlékek, történetek

Juhász Antal: A szegedi táj vonzásában

Bertolt Brecht színművei I-II.-Helikon Klasszikusok

Gulyás Pál: Világító álom