Iványi István: Lugos rendezett tanácsú város története, adatok és vázlatok

Barcsay a török jöveteléről jókor értesülvén, a várat, amely a város tőszomszédságában volt, bátor őrséggel, a falakat pedig mozsarakkal rakta meg. Ezután vállfegyveres katonákat helyezett el a városban az utcákon és a keresztutakon, ő maga pedig erős lovas és gyalogos katonasággal 2000 lépésnyire a várostól lesben állott. Gyuráca György élés mesterre bízta a várban levő népséget és meg hagyta neki, hogy ha a legmagasabb toronyból látja, hogy a török még csak egy mértföldnyire van a várostól, ágyúdörgéssel adja tudtára. De ez, nem tudni mi okból, csak akkor adott jelt, mikor a török majdnem közvetlenül a város előtt állott. Ezen körülmény, valamint az is, hogy a török más oldalról intézte a támadást és nem azon, melyen jelentve volt, s mely részen a katonák emiatt fel is voltak állítva, megzavarta ugyan a városbelieket, de mégis el lévén készülve a támadásra, csakhamar rendbejöttek s az ellenséget, miután az ijesztésül két házat felgyújtott, kiverték az elővárosból. Barcsay tehát csak későbben értesülvén a török jelenlétéről, meg kerüli az ellenséget és Szolimánt, ki a városon keresztül könnyű fegyveresektől körülvéve, nagy bizalommal, ara a biztos győzelmet, hátban támadja meg, úgy hogy ez mit sem sejtvén, két tűz közé szorult. Mi lett e kemény, gyilkoló harc eredménye, könnyű belátni. A török e váratlan támadás miatt megzavarodván, csak rövid ideig tudott harcolva ellentállani. Szerencsésnek mondhatta magát, kit e városiak biztos csapásai le nem terítettek s ki gyors futásban legalább életét menthette meg. Elesett W. Bethlen szerint közel 700 török; Istvánffy szerint pedig 411 török veszté itt életét, kiknek fejük hosszú rudakon a vár falára tűzetett ki. 250-en fogságba kerültek s ezek közt több magasrangú egyén is volt; így Ibrahim pasa, aki magát 3 nap múlva 8000 arannyal váltá ki. Maga Szoliman is futásban keresett menedéket, de minthogy a magyarok ezalatt a Temes balpartjára (a mostani német részre) vezető hidat már elrontották, lovával a Temesen átúsztatva eliramodott és ezentúl Lugosnak békét hagyott. A zsákmány között volt két aranyozott hadi jelvény, magáé Szolimáné is, melyek a foglyokkal és egyéb ajándékokkal Gyulafehérvárra küldettek.