Jean Cassou(szerk.): A szimbolizmus enciklopédiája

"KÜLÖNC SZEMÉLYISÉGEK MESTERSÉGES TÁRSADALMA

Az álom lényege a fölfedezés. Az álom a szimbolisták újító- és alkotóképessége. Ezt a képességüket valamennyien művelték, fejlesztették, különös, személyes kalandos volta miatt alkotó szándékkal felhasználták. Természetesen a szimbolisták csoportokba, közösségekbe tömörültek, kávéházak, kis folyóiratok, zártkörű szalonok cinkossága tartotta össze őket. Mindezt gyakran aszociális és antiszociális felforgató szellem is színezte. Olyannyira, hogy ezeknek a művészeknek és költőknek a közössége megőrizte titokzatos arculatát, s lényegében anarchista-individualista közösség volt.
Végül is ez a paradox cinkosság életmóddá, azaz közösségi formákká szerveződött. Egy társadalmon belüli másik, külön kis társadalommá, amely a maga kissé provokatívan szélsőséges, bohém és avantgárdé szokásaival, valamint a művészetről és költészetről alkotott magasröptű elképzeléseivel határolta el magát attól a polgári biztonságával, rendjével, ipari és pénzügyi tekintélyével uralkodó társadalomtól, amelyet kielégítettek iparengedéllyel ellátott, ünnepelt kiszolgálóinak rendíthetetlenül akadémikus művei. Tehát a szilárdan felépült társadalommal szemben egy másik, kisebbségben levő és alábecsült közösséget ismerhetünk fel, az alkotó valóságét, amely a szimbolizmus címszó alatt vonult be a történelembe.
Csakhogy, és ez igen fontos tény, ez a mesterséges kis társadalom eredeti egyéniségekből áll, akiknek az eredetisége olyan végletes, hogy néha szinte botrányos. Ezt a személyes eredetiséget kell hangsúlyoznunk.
A szimbolizmus minden nagy alakját sajátos karakter, egyéni sors jellemzi, még ha ezt a sorsot nem is jelezték kiemelkedő események. Ebben a szimbolizmus hasonlít a romantikára, legalábbis a romantikának arra a sajátos fejezetére, amelyet a német zene oly szenvedélyesen emberi alakjai s a „német romantika" néven emlegetett költői iskola különös, tragikus figurái tettek emlékezetessé. Ugyanakkor ez az egyetemes romantikának csak egy, kétségkívül fenséges fejezete volt. Általában el kell ismernünk, hogy a romantika nagy alakjai valóban erősebben kötődtek korukhoz. Sőt, gyakran tekintélyes vezető szerepet játszottak koruk történelmében, eseményeiben.
A szimbolizmus korszakával törés következik be ebben a történelemben, amelyet nagy emberi egyéniségek reprezentálnak."