John Bowker: Isten - Az örök igazság fürkészése

Az objektív igazság keresése

1095  NYARÁN a kor - és minden idők - egyik legkiválóbb mozlim tanítója egy csoportnyi hallgató előtt állt. Az óráit mindig sokan látogatták, mert legnagyobb mestere volt a tárgyaknak, amiket előadott. Nemcsak iszlám jogot tanított, hanem filozófiát, teológiát és l természettudományok körébe sorolható tudományokat is. így semmi oka nem volt az aggodalomra a következő órával kapcsolatban. Mégis, mikor szclásra emelkedett úgy érezte, hangszalagjai mintha megbénultak volna: képtelen volt megszólalni. Némán állt hallgatói előtt.
Miért volt ez a válságos állapot? Azért, mert rájött, fogalma sincs, miről, illetve kiről beszél. Alapos tudással leszélt Allahról, mégsem ismerte az „Egyet", akiről számtalan előadást tarott.
Nem ez volt az első ilyen válság. Korábban, ő is, mint megannyi előtte és utána élt filozófus, igyekezett meghatározni a tudás biztos és rendíthetetlen tartományát: mi az, amit bizonyosan tudunk? Al-Gazáli biztos volt abban, hogy abból, amit valamely tekintély állít, semmit sem vehetünk biztosra, bár a tekintély (taklíd) elvének elfogadása széles körűen elfogadottnak számítol! az iszlámban. Abban is biztos volt, hogy csodák nincsenek.
Az abszolút biztos tudás gandolkodás nélkül, csupán érzékszervi érzékelésre támaszkodva nen érhető el, mivel érzékszerveink gyakran cserben hagynak minket: az árnyék mozgása [álló tárgy esetében] láthatatlan, mégis a nap végére kiderül, hogy folyamatosan mozgásban volt. Hol találjuk tehát a bizonyos és megdönthetetlen tudást, melyre kétely és vita nélkül támaszkodhatunk? E biztos alap nélkül, hogyan lehetne bárki bármiben biztos? Még al-Gazáli sem találta meg, és bánatában szkeptikus lett."