John Keegan: A tengeri hadviselés története

"Málta, amely 1530 óta a Jeruzsálem Szent János lovagrend otthona, ugyanolyan jelentőséggel bír a Földközi-tenger középső medencéjében, mint Gibraltár a nyugati bejáratánál; csaknem bevehetetlen erődjének birtokosa kénye-kedve döntheti el, kit engedjen a falait mosó vizekre, és kit ne. Málta azonban egy fontos tekintetben különbözik Gibraltártól: a sziget nem egyetlen tenger kulcsa, hanem egyszerre három összefüggő tengeré, amelyek mindegyikének megvan a maga stratégiai és gazdasági jelentősége, és amelyek éppen ott találkoznak, ahol Málta az Európa és Afrika közötti szorosok fölött uralkodik. E három víz a Földközi-tenger nyugati medencéje, az Adria és a Földközi-tenger keleti medencéje a hozzá, tartozó Égei-tengerrel. Ha Málta egy erős tengeri hatalom kezébe kerül, az megakadályozhatja a térségek közötti forgalmat, megzavarhatja a velük határos három nagy területi egység stratégiai politikáját. Az első ilyen egység a latin tömb: Spanyolország, Franciaország és Olaszország. A második Közép-Európa, amelynek az Adrián van kijárata a tengerre. A harmadik az Egyiptomra és a török Anatóliára koncentrálódó levantei térség. E régiók politikai fennhatósága az idők folyamán el-eltolódott és változott, de a tizenkilencedik század elején, amikor Málta brit kézre került, szinte pontosan egybeesett a földrajzi körzetekkel. Franciaország, a függőségébe tartozó Spanyolországgal és Olaszország jókora, birtokába került darabjával alkotta a latin blokkot. A Habsburg Ausztria, Közép-Európa legfőbb hatalma, eközben azon igyekezett, hogy kiterjessze uralmát az Észak-Balkánra, és így uralhassa az Adriát. A Földközi-tenger keleti medencéjének legfőbb erejét pedig az oszmán birodalom - Görögország, Anatólia és Egyiptom ura - jelentette (lazábban hozzá tartozott Algír és Tunisz kalóz városállama is).
Mindhármuk stratégiai cselekvési szabadsága azonban Máltán, még pontosabban a sziget birtokosán múlott, és azon, hogy ez a birtokos milyen messzire képes kiterjeszteni a hatalmát. 1565-ben, amikor az iszlám hulláma messze előretört nyugatra, az oszmán csapatok partra szálltak Máltán, megostromolták és kis híján el is foglalták a Szent János Lovagrend máltai erődjét. A lovagokat a Habsburgok intervenciója mentette meg, akik negyven évvel korábban, Rhodosz és a szíriai Tripoli elvesztése után telepítették őket a szigetre. Ezt követően a lovagok jobbára a Habsburgok védelmét élvezve tarthatták birtokukban a szigetet, és csak az osztrák hatalomnak a francia forradalom korai hadjáratai nyomán bekövetkező meggyengülése tette lehetővé Bonaparte flottája számára, hogy 1789-ben, útban Egyiptom felé elfoglalja a szigetet. E látványos de könnyelmű hadjárat során a franciák számos tévedéseinek egyike az volt, hogy nem gondoskodtak Málta védelméről, és így lehetővé tették a brit expedíciós haderő számára, hogy 1800 szeptemberében partra szálljon, és elfoglalja Máltát III. György számára."