Joseph Heller: A 22-es csapdája

"Senki sem tudta kideríteni, mi történt, sem a kukorékoló vénember, sem a káráló vénasszony, aki pedig abban a helyzetben volt, hogy mindent kideríthetett, ami a hatalmas, végesincs kupleráj megszámlálhatatlan szobáiban történt, melyek a lefüggönyözött ablakú, egyetlen lámpával megvilágított tágas szalonból a két irányban futó szűk folyosón helyezkedtek el egymással farkasszemet néző ajtók mögött. Valahányszor a lány ezután Orr-ral találkozott, szoknyáját mindannyiszor szűk fehér selyembugyija fölé húzta, és kemény, kerek hasát kifeszítve, rekedt hujjo-gással, gyalázkodó szidalmakkal esett neki, s feldörgött száraz nevetése, amikor Orr félénken vihogva Yossarian háta mögött keresett menedéket. Bármit csinált is Orr, vagy próbált csinálni, vagy nem sikerült csinálnia Nately kurvája kis húgának a szobájában, a zárt ajtó mögött, örök titok maradt. A lány nem beszélt róla sem Nately kurvájának, sem a többi kurvának, sem Natelynek, sem Yossariannak. Orr elmondhatta volna, de Yossarian már elhatározta, hogy többet egy szót sem ejt.
- Tudni akarod, hogy miért akartam magamnak nagy pofát? - kérdezte Orr.
Yossarian hallgatott.
- Emlékszel-e - mondta Orr -r, amikor ott, Rómában, az a lány, aki ki nem állhat tégeűí, folyton a fejemet verte a cipője sarkával? Nem érdekel, hogy miért kalapált folyton?
Még mindig képtelenség volt elgondolni, mivel dühítette fel annyira, hogy tizenöt vagy húsz percen át kalapálja a fejét, és mégsem annyira, hogy bokájánál fogva szétverje a fejét a falon. A lány bizony elég magas volt, és Orr bizony elég alacsony. Orrnak nyúlfogai és guvadt szemei voltak, kellemes összhangban nagy pofájával, és még a Huple gyereknél is kurtább volt, akinek a vasúti síneken túl, a rossz oldalon állt a sátra, a századtörzs körletében, és Éhenkórász Joe-val lakott egy sátorban, aki éjszakánként üvöltözött álmában."