Karácsony Benő: Utazás a szürke folyón

"De ez nem minden. Délben megette „pompás spenótját" és "utolérhetetlen kelkáposztáját". Hétfőn és csütörtökön komor marhahúsát. Utána elolvasta lapja vezércikkét, amely bizonyos emelkedettséggel töltötte el, mert mindennap felmelegítette számára a művelt és rendes polgár alapfogalmait, mint némely gazd-asszony a megmaradt főzeléket. S mik voltak ezek az alapfogalmak! — vetette fel a kérdést Papaverin úr, vigyorgó sietséggel átszáguldva különös írásjeleivel a Sebestyén egész életrajzán. A becsület, a kötelesség és a vagyoni előjogok tisztelete! Este elment Ilonához! Mennyei együttes. Micsoda kiállhatatlan nőstény! Szerelem a minimális líra jegyében! Ilona a szerelmet nem a természet ajándékának tekintette, hanem csak ravasz sakkhúzásnak, amely arra irányult, hogy őt teherbe ejtse! Most a bányatársaság egyik taknyos mérnökének zongorázza kecses hattyúnyakkal a Beethoven cisz-moll szonátáját. Este tíz órakor aztán Sebestyén úr búcsút vett pattanásos hölgyétől, hazatért, tornázott, kiöblítette a száját és elolvasta a gyilkosságokat. Ezeket nagy határozottsággal elítélte, mert a magánkezdeményezést ebben a kérdésben nem tartotta megengedhetőnek, de nagyobb tömegek szimultán eljárásával szemben, utánozva a történelmi tankönyveket, magasztaló szavakat használt. Aztán egy szép napon fájt a foghúsa, alkohollal kezdte öblítgetni, közben a gyógynövények helyes kezeléséről olvasott valami izgalmas tanulmányt és feledékenyen lenyelte az alkoholt, amely sebesen a fejébe szállt s amikor lebotorkált a lépcsőn, nekiesett a kémlőcsövekkel telt asztalnak. A kémlőcsövek tartalma összefolyt, lecsüngött egy mérget tartalmazó edénybe s a hirtelen képződött gáztól — állítása szerint — egy szempillantás alatt elvesztette az eszméletét. Lezuhant, a zajra berohant a laboránsfiú és kicipelte. Két hétig vak volt és nyelni sem tudott. Állítása szerint! Aztán kivette sebesen a szabadságát és elrohant Párizsba, hogy gyümölcsöztesse csodálatos felfedezését. Tizenkét évig kuporgatott vagyonkája elúszott természetesen s a helyett, hogy hazajönne, újabb terveket kovácsol. Zinkweisz nem tudja felfogni ésszel, hogyan szaladhatott úgy világgá egy olyan szorgalmas és megbízható gyógyszerészsegéd, mint Sebestyén. Jöjjön, az öreg forradalmár hajlandó fátylat borítani a múltra... A lábai köszvényesek, fiatal gyakornokának pedig nem sok hasznát veszi...
Sebestyén figyelmesen nézegette a kaján levelet. Aztán megemelte jobbkezét és a levegőben írni próbált vele. Ment a dolog."