Kemény János: Kutyakomédia

"A laktanya előtt vagy húsz juh tolongott néhány báránykával. A kapunak szaladtak s próbálták benyomni fejükkel, oldalukkal. Az őrmester juhai voltak ezek, hazatérőben a berekből, amit sporttelepnek sajátítottak ki a kegyelmes úrtól.
Egy csendőrségi szolgálatra beosztott katona kínlódott a juhokkal, hogy valamiképpen rendbe tartsa őket. De a juhok, mintha megérezték volna benne a városi embert, sehogy sem akartak hallgatni parancsoló szavára s furkósbotja fenyegető kalimpálására. Csak gomolyogtak egyre körbe körbe, mint a kergék.
A krumpliszállító parasztok megsajnálták szegény regáti katonát s egy-két odavaló szóval, mozdulattal, suhintással tömött sorokba szedték a turmácskát. Most már csak a kaput kellett kinyitni s a juhok, mint valami jól megfegyelmezett katonacsapat, vonultak be az udvarra.
— Multumesc! Multumcsc! — hálálkodott a sovány, katonaruhás ember s karikás, szomorú szemeiből ki lehetett olvasni, hogy ha tudna magyarul, kedve volna még néhány hálálkodó szót mondani az embereknek.
Az őrmester kakaó-szín arcáról megelégedettség sugárzott, amikor behordták kosaranként a krumplit az udvarra.
- A pincébe kell behordani, emberek — mondta.
— Odavisszük, uram — felelték 8 parasztok s már hordták is befelé a kosarakat szaporán.
— Csak oda rakják né, egy csomóba az egészet magyarázta az őrmester. - Valamelyik viszamarad s rendezi. Maga marad majd vissza, Bocskai Mariska.
— Megértettem, őrmester úr.
Több szó nem esett a munka alatt, csak annyi, hogy amikor befejezték, az emberek jóegészséget kívánva megbillentették a kalapjuk karimáját, mire az őrmester visz-szaköszönt:
— Salutare — s hozzátette divatosan: — Bonzsur...
Bocskai Mariska egyedül maradt a pincében.
Nagy hozzáértéssel rendezte nagyság szerint, ügyes kis halmokba a krumplikat.
Az őrmester a pincebejáratból nézte, hogyan szorgoskodik.
A lánytól kissé balra pislákolt a pincegyertya s világa rávetődvén kedves alakjára, arany-fény és barna árnyékok játékában nagyon kívánatossá tette ezt az ide-oda mozgó, fel- s le-hajladozó leánytestet.
Az őrmester öntudatlanul fekete bajuszához kapott s pödörgetni kezdte, mint valamikor ifjabb éveiben, juhászlegény korában.
A pincében még benne volt az elraktározott melegség, fülledt, idegremegtető homokszag, amitől kábulat szállt az agyára s képzelete lovait megbokrosítótta."