Ken Follett: Az idők végezetéig

"Ralph hirtelen felállt, felemelte az íjat, könnyedén megfeszítette, és kilőtt az üldözőre egy nyilat. A vessző a szemén találta a fegyverest, és több centi mélyen belefúródott a koponyájába. Gwenda üldözője a levegőbe kapott a bal kezével, mintha meg akarná ragadni, és ki akarná tépni a vesszőt, de aztán elernyedt, és eldőlt, mint a zsák. Akkorát puffant, hogy Merthin érezte a föld remegését.
Ralph kirontott a bozótból, követte Gwendát. Merthin a szeme sarkából látta, hogy Caris utánuk szalad. Merthin is menekülni akart, de mintha a földbe gyökerezett volna a lába.
 A tisztás túloldalán ordítottak. Merthin látta, hogy Thomas félreütötte a fenyegető kardot, és valahonnan a ruhájából előrántott egy kést, amelynek olyan hosszú pengéje volt, mint egy férfitenyér. Ám a fekete köpenyes éberen figyelt, és hátraugrott, hogy ne érhesse el. Aztán fölemelte a kardját, és lecsapott a lovag fejére.
Thomas kitért, de nem volt elég gyors. A kard eltalálta a bal alkarját, felhasította a bó'rzeke ujját, belevágott a húsba. Thomas felüvöltött a fájdalomtól, de nem esett össze. Jobbja valószínűtlenül kecses és fürge mozdulattal a magasba röppent, és belevágta a kést a támadója torkába, majd oldalra rántotta, csaknem teljesen leszelve a fekete köpenyes ember fejét.
A sebzett nyak szökőkútként okádta a vért. Thomas tántorogva hátrált, hogy ne szennyezze be a sugár. A fekete köpenyes összeesett. Csak egy bőrcsík tartotta a fejét.
Thomas eldobta a kését, és megmarkolta sebzett bal karját a jobbjával. Leült a földre. Hirtelen nagyon gyengének látszott.
Merthin egyedül volt egy sebesült lovaggal, két halott fegyveressel, és egy háromlábú kutya tetemével. Tudta, hogy a gyerekek után kellene szaladnia, de nem engedte a kíváncsisága. Thomas ártalmatlannak tűnt.
A lovagnak éles szeme volt.
- Előjöhetsz! - kiáltotta. - Ebben az állapotban nem jelentek veszélyt. Merthin tétován feltápászkodott, és kinyomakodott a bokorból. Keresztülvágott a tisztáson, és az ülő lovagtól jó méternyire megállt.
- Ha kitudódik, hogy az erdőben játszottatok, megkorbácsolnak - mondta nyugodt hangon a lovag.
Merthin bólintott.
- Megőrzőm a titkotokat, ha te is megőrződ az enyémet."