Kispéter Miklós: A győzelmes film

"Semmi sem választhat el bennünket" — mondja Kirow — 3 az egymást átölelve tartó pár képébe már belefutnak a háború egymásba rohanó (egymásra másolt) szimbolikus képei. Közvetlenül ezután pedig már ott látjuk az egyedülmaradt anyát gyermekének ágya mellett. Végül az asszony elköveti a gyilkosságot: hátulról lelövi a művészt. A pisztoly az asszony lábánál fekszik (kiejtette a kezéből) és mereven nézi. Utána egészen közelről látjuk a sötétben heverő pisztolyt, amelynek körvonalai lassan elmosódnak a háttérben. E közben pedig az előbbi képre rámásolva mind élesebb körvonalakkal megjelenik erősen megvilágított képe ugyanannak a pisztolynak, amely a következő jelenetben már a bírósági tárgyalóterem asztalán nyugszik. A bírói emelvény előtt Liza tanúskodik. (L. a jelenet képeit.)
Eddigi fejtegetéseink arra utalnak, hogy a filmművész a valóságot, vagyis az élet jelenségeit miként alakítja és rendezi a film technikai eszközei segítségével: miként építi föl a legkisebb képrendszeregységtől kezdve lépésről-lépésre haladva a nagyobb egységek felé, a filmet.
A képrendszernek, azaz a képek egymásutánjának törvényeiből azonban a gyakorlat további gazdag kifejezési eszközöket alakított, amelyek ismét azon az alaptörvényen nyugszanak. hogy az alkotóképzelet a film képeit a valóság tér- és időbeli folytonosságától függetlenül, művészi céljai szerint, szabadon rendezheti. Eddig is láttuk már, hogy a film alkotója képeit nem időrendi sorrendben építi egymás mellé, hanem művészi céljai és a mozgókép egyéni formatörvényei alapján. Nemcsak tér- és időbeli ugrásokkal dolgozik tehát a cselekmény szemléltetése folyamán, hanem azon felül képeinek és képrendszereinek csoportosítását újabb kifejezési lehetőségek alapján alkotja meg.
A montázs, a képrend, illetőleg a képrendszerezés egyikmásik különleges formájával már eddig is találkoztunk az „Álmodó száj" és az „Extázis" egyes jeleneteinek elemzésekor."