Kodolányi János: Égő csipkebokor I-II.

"Borzalom, siralom, gyász, keserűség volt ezután az életük. Az asszonynép hosszasan üvöltözött, mint a nőstény oroszlán, ha veszélyben a kölyke. Engesztelő áldozatok füstje kavargott az Égre egész Gósenben. Rakásra öltek bikát, kost, bakot, jerkét, bárányt, galambot. Adataink vannak szarap néven egy gyermekáldozatról, nem kétlem, hogy ezt a borzalmas áldozatot is bemutatták itt-ott, önként adva oda néhány kedveset, hogy a többit megmentsék. Alázatos imádságtól gyűlöletteli varázslatig mindent megpróbáltak, s mint hallottad, ajándékkal megrakva Jákobjukat is elküldték tizenkét válogatott szűzzel, hogy meglágyítsa a király szívét.
Ekkor Amram, felőlivé szent ruháit, magára borítva égszínkék bíborköpönyegét, amelyen háromszázhatvanöt kicsiny aranycsengettyű csilingelt, homlokára kötve a tenyérnyi széles aranylemezt, amelyen néhány rejtelmes betű ragyogott, fölék-szerezve magát szent ékszereivel, ünnepélyes áldozatot mutatott be az egész nép apraja-nagyja előtt, s kihirdette, hogy mától fogva nemcsak tartózkodni fog feleségétől, hanem el is küldi, mintha sohasem ismerte volna. Könnyű neki, meddő a felesége, tíz év óta nem szült... - gondolták némelyek. Az összes felnőtt férfiak lázasan kiáltozták:
- Követjük példádat! Nem ismerünk asszonyt, inkább vesszen ki a magvunk, semhogy elsőszülötteinket idegen istennek adjuk!
És úgy is tőnek. Több mint két esztendeig nem tekintett Amram a feleségére. Sőt hazaküldte a szüleihez. Sőt hazaküldte a szüleihez. Pedig ölelhette volna bátran, tíz év óta nem volt gyermeke! Amram tettelek híre terjedt mind az egész Gósenben, s a férfiak tömegesen követték példáját. Hogy milyen nehéz volt helytállniuk elhatározásukban, gondolhatjuk a héber nők szépségének, tüzességének ismeretében. A férfinép indulatos, gyűlölködő, verekedő-fenekedő, az asszonynép fásult, lusta, perlekedő lett. Az egész héberség beteg."