Kun János-Kun Jánosné: Élők gyönyöre a szerelem

"Öröm volt, mindenképpen a legnagyobb érezhető örömök közül való, mert ha fogtam is két tenyeremmel a nyakát, és ha egyáltalán nem tudnám is megmondani, miként és mikor került oda a kezem, azon összecsengésekből és hasonlóságokból táplálkozó félelem, gyűlölet és harag, mely eddig, lelkiismeretfurdalást és szégyent okozva, kapcsolatunkat jellemezte bennem, s nem engedvén élvezni a pillanatot, mindig emlékeztetett valami ismertre, régire, most egyszerűen eltűnt, észrevétlenül szertefoszlott, s csak megenni ezt a drága szájat, és e száj csókolhassa magába a testemet, bár nem mertem magamhoz szorítani, mert erős merevedésemet könnyű köntösöm és selyempizsamám nem fogta le, a kezem a gyengédség eszközévé lett, immár pusztán arra szolgált, hogy minél  puhábban és a lehető legkényelmesebb helyzetben tarthassam fejét. ...
Élveztem, hogy zavart okozok benne, és ezáltal jobban felkorbácsolván a sima egymásbafordulás utáni vágyát, mintha azt óhajtanám elérni, hogy veszítse el szégyenérzete vagy tartózkodása utolsó menedékeit, teljességgel kiszolgáltatott legyen nekem, amire annál is inkább szükségünk lehetett, mivel tudatom józanul tartott felének azt is számításba kellett vennie, hogy e folyamatot immár egyikünk sem tudhatja kockázat nélkül feltartani vagy megakasztani, majd át kell esnünk hát a vetkőztetés körülményes és hosszadalmas műveletén. ...
Helene egyszerűen magába harapta számat, s e végső elhatározottságtól, mely az egyetlen lehetséges válasz lehetett tapasztalt tartózkodásom kisded játékaira, végül is szerencsésen elködösödött tudatom utolsó józanon tartott foltja is, legalább is most, utólag, úgy gondolom, hogy e harapás-okozta fájdalom volt az utolsó érzet, amelynek értelmét és jelentőségét tudatom még valamelyes tisztasággal értékelni tudta, hogy később épp ezen érzet csúsztasson át az utólagosan alig visszaidézhető öntudatlanságba, ugyanis szája nemcsak föladta minden tartózkodását, de teljesen egyértelművé is tette óhaját arra nézvést, hogy egészben akar, és semmiféle akadályt vagy körülményeskedést nem hajlandó többé elviselni, teljesen fölösleges hát az ügyes és a testi szerelem fogásaiban jártas csábítót játszanom, engem akar, olyannak, amilyen vagyok, teste a testemre simult, s azon egyáltalán nem szabad gondolkodnom, hogy milyen legyek, ölét az ölemre akarta feszíteni, s az igazán tetemes mennyiségben egymásra rétegezett csipkék és selymek sem voltak képesek megakadályozni, hogy érezzük egymás forróságát, ami aztán bármily boldoggá tett is, furcsa módon a megalázottság érzését szintén felkeltette bennem, mert mintha azáltal, hogy sorsunk irányítását neki kellett a kezébe vennie, s nyelvem kiszámítottan kiszámíthatatlan játékai csak ügyetlen kísérletek voltak fogának vallomásához képest, egyben férfiasságomat is kétségbe vonná."