Lengyel Dénes: Magyar mondák a török világból és a kuruc korból

CSANÁD OSTROMA
- Szamosközy István nyomán -

"Mehmed basa igazi török hadvezér volt, mindig cselvetésen, ravaszkodáson járt az esze. Hanem egyszer megjárta: Lugosi Ferenc, Csanád várkapitánya túljárt az eszén.
Csanád városa mellett átkelőrév volt a Maroson, ezért a basa mindenáron el akarta foglalni. Tudták már a kémektől, hogy Csanádot sem a természet, sem magas fal nem védelmezi. De azt még nem tudta, milyen vitéz katonák és milyen okos parasztok védelmezik a várat.
Amikor Lugosi Ferenc várkapitány meghallotta, hogy jön a török, mindent előkészített, hogy jól fogadja az ellenséget. Felállította az őrségeket, az ágyúkat pedig tüzelőállásba vontatta. Csak kétszáz katonája volt, ezek is újonc parasztkatonák, mégsem hátrált meg. Az újoncokkal mindennap fegyvergyakorlatot tartott, a várba menekült parasztokat pedig segítő szolgálatra tanította.
Amikor mindent előkészített, várta a tengernyi ellenséget.
Olyan is volt a török hadsereg, mint a tenger, valósággal körülfolyta a várost, Mehmed basa erre-arra vonultatta a nagy sereget, abban bízott, hogy a magyarok megriadnak ettől a tenger néptől, és feladják a várat meg a várost. De ugyan elszámította magát, nem tudta megijeszteni a magyarokat.
Jól tudta Lugosi, hogy győzelemre nincs reménye, de legalább a lombját meg akarta tépdesni annak a hatalmas fának, amelyet gyökerestül ki nem dönthetett.
A basa fenyegetéssel kezdte, fenyegetőzött ezzel is, azzal is, mert először azt hitte, talán megrémülnek a magyarok, és mégis föladják a várat puskalövés nélkül.
Amikor látta, hogy a fenyegetésnek nincs foganatja, ostromállványokat építtetett, és erre felhúzatta a faltörő ágyúkat. A nagy ágyúk sok kárt tettek: rombolták a falakat, elpusztították a hajrákat, betörték az ajtókat és az ablakokat.
Amikor az ágyúgolyók a falakat lerombolták, a törökök rohamra indultak. Százával, ezrével indultak támadásra, de bizony véres fejjel futottak vissza a vár alól. A maroknyi őrség olyan vitézül harcolt, hogy a török nem tudott betörni a városba.
Hét napig folyt ezután az ostrom. Hullott a török, mint a falevél, de ha egy elesett, száz másik állt a helyébe. Nem úgy a magyaroknál, mert Lugosinak nem volt tartalék csapata.
A hetedik napon a várkapitány összehívta a katonákat, össze a várba menekült parasztokat, és így szólt hozzájuk:
- Vitéz bajtársaim s ti, derék parasztemberek! Büszke vagyok rátok, mert megtettétek, amit a becsület parancsol. Most azt kérdezitek tőlem, mi lesz ezután. Erre a kérdésre úgy felelek, ahogy katonához illik: holnap elsütjük minden ágyúnkat, kirohanunk, és fegyverrel a kezünkben halunk meg."